Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-10-10 / 28. szám
_ 45 0 száján. Ezen állatok minden másod évben borjaznak ; a borjú rendszerint addig marad anyjánál míg csaknem akkora mint ö maga, és sokkal veszedelmesebb. Tunis lelőtt egy bölényt s megsebzett más kettőt is, de ezeket'szabadjukra hagyta, kecsegtetőbb vadat tartván szeme előtt. A hír, hogy az Umsutiban hippopotamust (invoobo-t) láttak, mindnyájunkat felriasztott s mintegy két órai lövöldözésre sikerült elejtenünk hármát, emellett több sebesültet elvesztettünk. Egy óra leforgása után a kafferek kivonszolták a vízből. Különös, hogy mihelyt ezen állat halálos sebet kap, lemerül, s körülbelül egy óra lefolyása után ismét fölszínre kerül. A tapasztalt vadász tudja, hogy ha lövés után rövid vártatva föl nem bukik lélekzetet venni, akkor már elnyerte a végső nyugodalmat, s e szerint bátran új czélt választhat magának. A hentes-munkát a káderekre bíztuk, kik ebben nagy dicsőséget találnak. A hippopotamus (zeekoe vagy tengeri borjúnak, tengeri tehénnek nevezik a hollandok, mert úgy bőg mint a tehén) vállban mintegy négy lábnyi magas, hossza körülbelől tíz láb. Ezen amphibium-féle állat — mint az állatseregletbeli magyarázat hangzanék — naponta rendszerint a folyóban tartózkodik, s ha a nap a láthatár alá hanyatlik a szárazra megy legelni. A nyári napokon tovább időznek a vízben, ezért jobb állapotban vannak a téli hónapok idején. Teste igen sokban hasonlít a rhinoceroséhoz. Feje alighanem valamivel kisebb s vastagabb; szája szélesebb, szemöldöke igen kiálló; lába, tekintve az állat rengeteg testét, rendkívül rövid, mindössze mintegy tizennyolez hüvelyknyi s a vízen kívül még rövidebbnek látszik. Patája kordéd, de négy újjra válik, mind a mellett a rhinocerosétól alig lehet megkülönböztetni. A gyarmatban használatos jambok, mellyel az ökröket ostorozzák, ezen állatból készül, de a légváltozás erősebben hat rá mint a rhinocerosból valóra, nedves időben ugyanis megpuhúl. Eelsö metsző és ebfogai nagyon kifejlettek, ez utóbbiak agyarokká nőnek ki. Alsó álkapcsának két foga még becsesebb mint az elefántcsont és sokkal keményebb. Tudok esetet, hogy egy-egy illy agyar huszonegy fontot nyomott, igaz hogy rendkívül nagyok voltak. Farka igen rövid, lapát alakú s végén fodros ; füle kicsi, kerek és egymáshoz közel esnek. Valamennyi állat között, mellyet láttam, kétségkívül ennek vannak legiszonyúbb álkapcsai. Mesék szárnyaltak róla, még olly megbízható útasok száján is mint Moftátt, a dél-afrikai nagy hittérítő — kit méltán tisztel és becsül a fehér és fekete nép egyaránt Mozambique-től föl a herkulesi oszlopokig; eredetüket, úgy sejtem, azon mesés elbeszélésekben kell keresnünk, mellyeket a benszülöttek s holland vadászok terjesztettek, kikről tudva van, hogy szeretik képzeletüket gyakorolni. Lövése semmi vagy csak nagyon csekély veszedelemmel jár, miután minden esetben a folyó partjáról vagy ladikokbúi történik, vagy ollykor ollykor szép holdvilágos éjszakákon, a mint legelészik. Ha vízben lőnek rá, be kell várni míg fejét a víz fölé dugja, hogy leheljen, mit rövid időközönként nagyokat fújva végez. Legsebezhetőbb épen a füle tövében, vagy a szemén, ha szép és éles lövésre van szükség; de mi mindig megtudtuk, hol fog felbukkanni s készen voltunk rá. Egy két lövésre, kivált ha sebet kapott, nagyon ovatos és vad lesz, és csupán orrát dugja ki nagyokat fújva, aztán ismét lebukik. A vadász alig ér rá puskáját emelni, ha illy bukdácsoláshoz fognak; de ekkor oda kell
