Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-01-20 / 2. szám

25 tok elrendezésénél is szükséges nem kis gondot fordítani az erőmű, erőfeszítés, erőkifejtésre , felhasználására és beosztására, mert ezeknél is bizonyos mennyiségű teher vonására kell számítani s annak kiszámításával ama gyorsaságot vetni a latba, mellyel a vonandó terhet szállítani akarjuk s nem téveszteni szem elől a távolságot, mellyel az erőműnek az utána akasztott terhet vonnia kell. E tekinteteknek helyes megfontolása fogja azon arányokat meghatározni, mikép kellessék a vonó igát — a lószerszámot szerkeszteni; mikép kellessék a szekérnek egy vagy más czélra építve lennie ; minő távolságra fogassék a ló a vonandó tehertől, gyorsabb lassúbb menetre számítva, hosszabb rövidebb útra, könnyebb nehezebb fuvarban. Ki ne tudná — még az egyszerű fiakker is tudja, hogy más fogat kell egy Landauerbe , más egy kis szekerkébe, más Pestről Aszódig egy szuszra, más Pestről a budai várba vagy a városerdőbe. Szóval más befogás kell a juckkernek , más a hintós, más a fuvaros lónak, más az igás s az úri fogatnak, — végre talán más a lusta más a sebes tüzes lovaknak. Mind e sok és sokféle tekintetet felgondolva, méltán elmondhatjuk, hogy mindezek kétségtelenül Angliában vannak — az ottani] szükséglethez mérten legczélszerübben intézve, legokosabban és legtöbb praecisióval használva , még pedig olly mérvben, hogy az összes continensen sehol úgy és ollyanképen. Az átalános figyelmeztetésen kivül czélunk ezúttal különösen az egyes fogatokra irányozni afigyelmet s kisérletkép a Hansome által feltalált igen czélszerü, biztos, kellemes és kényelmes egylovas és kétkerekes fogatkákra, mellyek sok részben túlhaladják az eddig ismert illynemü és czélú fogatokat, kocsit és kocsizást. Bécsben több év előtt készültek illy kocsik, de csakhamar az ó-szerbe kerültek , mert roszúl voltak szerkezve s czélszerütleneknek bizonyúltak. Néhai Batthány Kázmér grófnak volt — ha jól emlékszünk — egy illy eredeti és Hansome találmányához hasonló kocsija, mellyet itt Pesten járt és használt. E kocsik fő erdeme nem abban áll, hogy két kereküek, hogy a kocsis a fuvarozott urak vagy úr mögött ülve ennek feje fölött gyeplözi a lovat, nem is abban a nem csekély tekintetet érdemlő kényelemben, hogy a benn ülő szabad kilátást élvez jobbra, balra és előre : hanem a fő érdem nézetünk szerint az erőnek remek felhasználásában , a súlyoknak és ellensúlyoknak ügyes kiszámításon alapúit elhelyezésében fekszik, mellyhez képest a ló nem tart a két rúdon semmit, a rugonyok lehető legkellemesebben játszanak s a kocsi a két roppant erős magas kerék közt majdnem érezhetlenül gördül, mi által a feldőlés csaknem lehetlenítve van, a ló elbukása esetében a kocsi meg se billen, a rúd el nem törhetik, sőt a lovat talpra segíti; ha a ló ágaskodik, az ügyes szerkezet kiszámított alkalmazásánál fogva se a lónak se a kocsinak hátra hanyatlani nem lehet — s ha valamelly lónak kirúgni jőne kedve, csakhamar meggyőződnék, hogy erőlködése labor improbus , mellyről ínég azt sem lehet elmondani, hogy omnia vincit, mert teljesen hiába fáradozik, se a benn ülőnek se a kocsinak nem árthat, se a hámból s a rudak közül nem menekülhet, még csak egy lábbal sem. Ha czélszerünek látjuk, ám utánozzuk ezen egyfogatú kocsikat s ha nem lát-