Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-01-20 / 2. szám

23 Hansomes Patent Safety. Illy feliratú, gyors fogatú, két kerekű, remek szerkezetű cáb-ek — mint bérkocsik nagy mennyiségben állnak London utczáin s a legkényelmesebb kocsizást nyújtják. Ama számtalan tarkánál tarkább fogatok és e fogatok után akasztott szekérszerkezetek között, mellyeket fővárosunkban látunk, igen sok van , melly a fogat igényeinek semmikép sem felel meg. Hányszor látunk két tűzről pattant gyors friss ló között magasra felnyúló rudat kóvályogni, utánuk pedig nehéz görgésű kocsit zörögni. Hányszor látunk elegáns könnyű kis férfi brougham előtt egy pár 17 markos pinzgauert vagy mecklenburgit — és hány hosszúra fogott könnyű s viszont rövidre fogott nehéz fuvart ? Magát a befogást nálunk kétségbeejtő aránytalansággal s mintegy szakértelem nélkül kezelik. Némelly főuraink fogatainak — exceptis excipiendis — kivételével alig találunk czélszerii, vagy helyesebben mondva szakismeret szerint kivánt arányban összeállított fogatot. Pedig kell, hogy minden fuvar megfeleljen ama czélnak, mellyet a fogat által elérni óhajtunk. De még a teherhordó szekerek rendszere s az ezeknél használt befogási mód is sok kívánatost mutat fel. Ha már az erőkifejtésnek s az erőfelhasználásnak számítás szerinti felosztását — gazdaságban, gyárban , sőt a közéletben is tanulmány tárgyává teszi a világ: váljon nem ok- és czélszerü dolog-e némi kis számításra fektetni eljárásunkat, azon élő erőműnek helyes használatára nézve is , mellyet lónak nevezünk ? Olvastuk Rarey befogási rendszerét s lapozgattunk egyéb idevágó szakiratokban, mellyek többé kevésbé hosszan szélesen, bizonyos pedanteriával beszélik meg e tárgyat; tanaikban lehet sok igaz, jó, helyes, sőt nélkülözhetlen is; de többnyire csak azt mondjuk reá, mikor — ezen urak fogatait látva s tanaikat olvasva — egybehasonlítást kisérlünk tenni : hogy bíz ez sok gyakorlathiányra és kevés elméleti rugékonyságra mutat! — S például hazánkban, hol a kocsizás annyira honos, ugyan nézett-e valaki figyelemmel végig ama fogatokon , mellyek egy szép májusi napon a királyutczát végig futják? Az egyik — honny soit qui mal y pense — doktoros , a másik purgeres, a harmadik papos, az egyik túlezifra, a másik nagyon is pongyola s csak elvétve akad szemünkbe egy-egy kerekded egészet képező tetszős fogatka, mint például — na de exempla sunt odiosa! Nem érezzük ugyan hivatva magunkat egy megállapított rendszer felállítására, de nem lesz talán felesleges, fogékony és fashionable sportsmanjeink tagadhatlan jó ízlését, tapintatát s főkép figyelmét e rendszer megállapítására irányozni. Ez czélja ezen értekezésnek s azért ne is keressen benne a szíves olvasó rendszeres útmutatást ; szándékunk csupán egyes pregnáns pontok megjelölése, melly az avatottnak elegendő ; az avatlannal nem birunk. A fogat s a lóerő teljes felhasználásának olly tökélyre vitt módját sehol széles e világon nem találjuk, mint Angliában , a földtekének e minden tekintetben leggyakorlatibb országában.