Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-01-20 / 2. szám

22 A lónak különösen eleje legyen jó, mert néha annyira belebonyolotlik a kúszó növényekbe, hogy csak a legnagyobb ugrásokkal szabadúlhat belőlök. (Folytatjuk.) Lankasági vadászatok. Egy jó barátom által a környéken előforduló érdekesb vadászatok leírására felkéretve, bátorkodom itten egynehány az idén véghezment vadászatunkat megemlíteni. Lapályon fekvő erdeinkben a vaddisznók nagy számmal tartózkodnak, és főkép a forradalom utáni években nagyon elszaporodtak. A múlt hó elején többen átrándulánk báró Simonyi Lajoshoz Vadászra ; ki is mentünk vadászni a házi úr kopóival, mellyek főleg a vaddisznót kitűnően hajtják ; a puskások elállván, a kutyák azonnal felvettek egy disznót — ez üldözői elöl mindig a sűrűben forgott, de útóljára is házi gazdánknak lövésre jött, ki öt azonnal két jól irányzott lövéssel leterítette; — a kutyák mindjárt egy másik disznót kaptak fel s ezt is egy erdőkerülő szerencsésen lelőtte s így igen rövid idő múlva két elejtett nagy vaddal dicsekedhettünk. Egy más sikeres vadászatunk volt s pedig hajtókkal, Atzél Péternél a Sikulai erdőben; — az első hajtásban 5 disznó tört ki a puskások között, de nem jővén kellőleg lövéshez, puskaszó mellett ugyan, de sértetlenül távoztak, a következett négy hajtásban csak friss nyomaikat láttuk s már-már azt hivők, hogy többé nem találkozandunk vélök; — ebéd után tanakodtunk is, hogy jó volna e még egy hajtást tenni vagy nem, az erdész sürgős biztatására azonban még is reá szántuk magunkat. A mint a hajtók magokat elkiáltották, hallottuk az előttünk lévő sűrűben tanyázó disznókat nagy robajjal megindúlni s törtetve egyenesen szomszédomnak tartani , de a baloldalon rókára lövés történvén, a disznók irányt változtatva nekem jöttek és olly szerencsés valék, egy nagy koczát közölük elejteni; lövésemre a többi visszafordult és egy a balszárnyon álló erdész felé törtek, de ennek már nem kedvezett a szerencse , mert a disznó, egy nagy kan, gyengén sebezve távozott. A napokban a kisjenei uradalomhoz tartozó somosi erdőben vadászat tartatván, 11 vaddisznó esett, mellyek közöl báró Bors Frigyes kettőt egy-egy lövésre egymásután ejtett. Erdőmben eddig öt disznót ejtettünk s ezek közöl egy nagyon sajátságos módon esett áldozatúl; — t. i. egy favágó ember fejszével ellátva erdőmbe ment s útjában valami feketeséget lát egy tünk megett feküdni; közelebb jőve meggyőződött, hogy az nem más mint egy vaddisznó—midőn tőle már alig 3 lépésnyire volt, a disznó felkelt s fenyegetöleg az ember felé sántitott, de ez sem lévén rest , fejszéjével a disznót fejbe ütötte, mire ez dermedve összerogyott,—ezen állatnak csak két ép lába volt, az első ballába egészen hiányzott, a hátulsó jobb lába pedig térdnél el volt lőve , mindamellett két újjnyi szalonnája volt. Ha még ez idén lennének vadászataink, bátorkodni fogok a „Vadász-és Versenylap" szerkesztőségét azokról értesíteni. C s e r m ő, január 8. B- Bánhidy Béla.