Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-05-30 / 15. szám
236 káztatással jár, mint ha olly fajt használ, mellynél ezen előnyöket nélkülöznie kell, s legfelebb az alakra vagy látható hibákra fordíthatja egyedüli figyelmét. Vannak a versenypályán hirre emelkedett csödörök, mellyek sebességük mellett roppant erejű testalkotással birnak : illyenek a most élők közül : Cotherstone, Rataplan, Stockwell, Augur, Britisch Yeoman, Midleton s több más, mellyek IV q , sőt 2 mázsás lovast is el birtak volna a vadászaton. A királyné istállójában Londonban láttam 18 pej hámos lovat, 16 maroknál nagyobbakat, feltűnő izmos és csontos testalkotással, gunárkép felnyúló nyakkal, és ezek nagy része telivér volt. Col. Melville, ki a fóthi vadászatokról irt czikkéröl s hazánk iránti jó véleményéről ismeretes angol sportsman, az angol vadászoknak felét 170 # nál nehezebb férfiakból állónak mondja, kik csak úgy vehetnek részt a vadászatokban, ha telivér lovakon ülhetnek. Csak a telivér ló képes kiválóan arra, hogy ennyi terhet kivánt sebességgel vigyen a kopók után s könnyen heverje ki a fárasztó napok munkáját, mint a kisebb vérfokú vadászié. Azért más országokban, hol a telivér faj ritkább, a nehéz lovas is gyérebben találhatja az öt elbiró hátas fajt. Azon fajnak tehát, melly erre képes, a legjobbnak kell lenni ; mert ha e fogalmat : „ló-eszmény" használni lehet, úgy annak legjobban megfelel a jó vadászié; s ki valaha telivér vadászlovat használt, örömmel fog reá visszaemlékezni s minden más fajta lovat annak képességéhez mérve fog megitélni. Távol vagyok attól, hogy válogatás nélkül minden alkotású telivér ménlovat a honi tenyésztésre ajánlatosnak állítsak. Noha kétséget nem szenved, hogy az állatok alkotása éghajlat s föidtáj szerint változik; s talán Tim Whiffler, St. Alban, Surplice, Thormanby s más nevezetes, de szemeinknek nem symphaticus ménlovak ivadékai nálunk is erösebb, gömbölyűbb s csontosabb alakban fejlődnének ki, de czélunkra nem szükséges az, hogy illy csődörök felé fordítsuk figyelmünket, mellyeknek ára a mi körülményeinktől úgy sem telnék ki. A sugár termetű s könyebb testalkotású telivér ló, mellynek a most Angolhonban nagy pártfogásban részesülő fél vagy 3/ 4-ed mértföldnyi versenyekhez megkívántató az a tulajdona van, hogy helyből vagy elinduláskor mindjárt sebesen használhatja lábait, s melly a verseny szólamtár szerint 9 „is quick on his legs" rendesen ez okból nagyon keresett s magas áron kel ; mert vagy mint évencz jó vevőre akadhat, vagy pedig tulajdonosának költségeit 2 éves korában már a pályán tanúsítható képessége által fedezheti. De az erős és gömbölyű alkotású, széles szügyü, rövid és csontos lábú csikó — ha csak kivételesen nem a legnevezetesebb versenylovak ivadéka, melly esetben szerencséjét a versenypályán még is megkísérti — ezen esetet kivéve, nem olly nagy árú mint amaz, s vagy vadászistállóban vagy hámban találja rendeltetésének helyét, vagy pedig a „foreigner" veszi meg; és ez az a fajta ló, melly nekünk legtetszősb, ami lófajunkkal leghomogénabb s épen a fönebb előadott okokból, olcsóbb áron szerezhető meg, mint az előbbi. Igaz ugyan, hogy honunkba eddig a telivér angol leginkább csak a versenyért — mint még pályaképes ló —s csak másod rendbeli, mint tenyészanyag, hozatott be; s mégis, mindamellett hogy nem volt még hazánkban elég telivér, mellyek közt választva minden kívánságnak s Ízlésnek meglehetett volna felelni, voltak olly csődöreink már e fajból, mellyek jó hirben állanak s a gyakorlatban is bebizonyították,
