Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-05-30 / 15. szám

237 hogy a telivér faj jól illik a talált honi anyaggal való keresztezésre. Privateer, Netherby, Gallopade, Hackfall, Conscript, Wrestler, Hymen, Cleveland ivadékai más országok lótenyésztésének is becsületére válnának, s bizonyosan túlszárnyalták azon eredményt, mellyet a keleti csödörök-re tett drága s hosszas kísérletek honunkban felmutatni képesek voltak. Azért is a versenyek, mint első sorban álló eszköz arra, hogy a tiszta vér vegyítés nélkül fentartassék, minden lótenyésztő pártfogását nagy mértékben megérdemlik. Ha részvét által serkentve, a telivér faj nagyobb s jól megválogatott számban fog hazánkba hozatni, úgy ez minden honi fajunk hasznára leend, mert bizton állítom, hogy nincs oly árnyalata a lónak nálunk — a versenypályától az ekéig — mellyhez homogén csődört ne lehetne kiállítani, vagy első fokban a telivérből, vagy második tokban, a véle és honi tenyészanyagunkkal való keresztezés útján. De e fajnak egyéb jó tulajdonai közt van egy, melly érdekünket kiválóan érinti, s ez annak kora kifejlődése. E tulajdon minden országban nagy becsű; nálunk, hol munkás lovaink 9/i

0-de két éves korában már be van fogva, megfizethetlen; ez igy van és igy is lesz még sokáig, mert a munkás osztály nem hevertetheti tőkéjét s ennek minél korábbi hasznosítását és értékesítését, tehát lovainak is két évveli befogatását elutasíthatlanúl fogja követelni. Inthetjük ugyan az illetőt, mondván: „ne fogd be két éves lovadat, várd meg még 3 vagy 4 éves lesz, tartsd jól addig zabbal, szénával s majd meglátod mennyivel erősebb s tartósabb lesz." De mit feleljünk, ha viszonozza : „igazad van jóakaró tanácslóm, mond hát hol neveljem fel, mivel tartsam csikómat mig 4 éves lesz ? az istállóban tartsam? ott munkáló lovamnak is csak azt adhatom, a mit munkájával szerez ; a ménesre hajtsam ? ott ha kancza, csikója lesz még gyenge korában s elébb satnyái el mint a hámban, s akár kancza, akár herélt, ott rosszabbúl él mint hámos lovaim." És igaza is van, nem is kárhoztatom érte, mert ezen indokolás gazdászati viszonyainkban alapúi ; ezen gyökeresen csak a növekedő jólét s értelmiség tog segíteni, de a lovak használása azért még is a második évben fog megkezdetni. Magyarország ebben nem az egyedüli példa; követik ezt a vagyonosabb or szágokban is. Damas tbnok, ki a franczia lófajról irt hires munkát, a Percheron faj ról s ennek felneveléséről többek közt azt is közli, hogy ennél az elválasztott csikókat vállalkozók veszik meg a tenyésztőtől, a következő őszig tartják s akkor a 18 hónapos csikót az országos vásárokon ismét a földműveseknek adják el; ezek most befogják s a következő tavasszal, tehát a két éves lóval, már szántanak. A négy éveslovat végre az omnibuszok, gyorskocsik, postavállalkozók veszik át, s miután ezek kiválóan csődöröket használnak, a fajlónak nevelése más módon alig volna eszközöl hető, de e faj kifejlődésére elkerülhetlen szükséges is a kora gyakorlás, e nélkül haszonvehetetlenül elhíznának s betanításuk módnélkül nehezitve lenne. Hasonló eljárás divatoz a Bretagne-ban, hol a 18 hónapos csikót hátazzák. Mecklenburgban és Holstein nagy részében a földműves az éves csikót használatba veszi, ekébe, boronába fogja, a kifejlődés legjobb sikerével, mert ott a közmondás szerint a földmüvelés fő elve a takarékosság; s olly ló, melly 4 éves koráig nem dolgozik, drága vonószer. E lótajból ezelőtt aránylagos olcsóságuk miatt Biel tanúsága szerint, sok szállí-