Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-01-20 / 2. szám

21 Június hónap tehát a lóháton való vadászatnak legkedvezőbb időpontja , a gödölyék 5 héten át elég sokáig szoptak s így a vadászatot bátran meg lehet kezdeni. Nézzük most mikép kell eljárnunk, hogy az őzet megtaláljuk s hogy közelébe juthassunk. Ez egyátalán igen könnyű dolog. Minden sztanitza*) körül a füvet részint a kormány, részint a lakosság saját szüksége fedezésére 7—8 verstnyi távolban lekaszál tatja ; e részeken tehát, mellyek e szerint mindig kopárok, özet találni nem lehet, s így keressük fel inkább a pusztaságokat , hol a fü az egész éven át, ha csak le nem égetik, mindig lábon marad s júliusig igen magasra megnő. — Az indulás leginkább kora hajnalban , hűvös idővel szokott történni, s midőn a társaság a vadászat leendő szinterére érkezett, azonnal a balkit**) választja meg, mellyet legelőbb akar kikutatni. Legjobbak az olly szakadások , hol patakok vagy sósforrások vannak , mert, kivált ez utóbbiakat, mellyek nagyon gyakoriak , az özek leginkább látogatják. Ha útunkat megválasztottuk, vegyük elő az órát. 9 órakor, tiszta idővel bátran megindulhatunk. Ha azonban még nincs 9 óra, úgy jobb lesz leszállnunk , várnunk s lovunknak kis pihenést engednünk, legalább annál jobb kedve lesz azután s annál jobban állja majd meg a nap fáradalmait. A ki a virágoknak s egyátalán a növényeknek kedvelője, az a Kaukazusban amúgy sem fogja magát megunni. A leggyönyörűbb ritka növények megszámlálhatlan számban díszlenek s nyújtják mindenfelé rózsákkal borított zöld ágaikat. Kivánhat-e a vadász szebb látványt annál, mellyet a szűz természet nyújt? a fürj vavákol, a fogoly vigan csirreg , a karvaly keringve hallatja éles kiáltozását; mindez olly valami, mi mellett a vadásznak hamar múlnak órái. Midőn az idő elérkezik, felülünk ismét a lóra. Fegyverünk őzsrétre van töltve és zsebünkből sem hiányzik a huszonnégy golyó , melly nélkül vadászni mennünk nem szabad , mert sokszor történik, hogy az üldöző vadász üldözött vadjává válik a Kaukazus lakóinak, kik örömest támadják meg a kit a pusztában magányosan lelnek. Ha a vadász egyedül van, úgy legjobb a szakadás közepén mennie; ha többen vannak, úgy a meghajtandó tért egymásközt egyenlő távolra felosztják, helyét mindenki megtartja s a mennyire lehet egyenes vonalban halad előre. E szerint az egész társaság a hegyzugon hosszában végig léptet. A kakasnak mindig felhúzva kell lennie , míg a puskatus térdünkön nyugszik, a cső pedig ég felé néz. A fegyvert e módon tartani bajos ugyan , mert kis idő múlva karunk annyira elzsibbad, hogy azután alig vagyunk képesek czélozni; de az ember utóvégre ezt is megszokja s kevésbe veszi a fájdalmat, ha jó sikert arat érette. *) Doni kozákok gyarmata. **) B a 1 k i szakadást, hegyzúgot jelent. A puszta kopár tájakon számtalan illy szakadás van, mellyeken át hó olvadatkor a vizek lefolynak s minthogy ennél fogva a föld itt sokkal nedvesebb : a növényélet is sokkal élénkebb , mint egyebütt. Óriási bozótok s köztük erős indájú kúszó növények lepik el e szakadásokat, mellyek a ló menetét igen gátolják. Az öz leginkább a sűrűben szokta magát meghúzni s így a vadásznak ezt okvetlenül be kell barangolnia.