Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-05-30 / 15. szám

232 Ha tehát biztosan akarunk haladni, olly anyaggal tenyésszünk, mellynek tehetőségéről magunk győződtünk meg, vagy hiteles tudomásunk van arról, hogy a faj, mellyböl származik, tehetőségének próbáját letette. De még ezzel sem szabad megelégednünk. Az ivadéknak is próbatételen kell átesnie, hogy megmutathassa azt: érdemes-e a zabra, mit reá költött vagy költeni akar tulajdonosa, s lehet-e utána jó és tehetős ivadékot remélni. Ha vizsgáljuk, mi az mai nap a mi a lótenyésztésre nézve hazánkban feltűnő? azt fogjuk tapasztalni, hogy mostani lóállományunk se nem elegendő, se mindenben kielégítő. Tudom és nem is vitatom, hogy e tekintetben elnézéssel kell lennünk; mert a lónevelés és a háború azon ismert közös tulajdonnal birnak, hogy mind a kettőhöz pénz, pénz és megint pénz kell; olly indokok pedig, mellyeknek előszámlálása nem ide tartozik, eléggé igazolják, hogy az ország jólléte a mostaninál már jobb is volt. De ezen olly hamar változtatni nem lehetvén, a hiányon azzal kell segitenünk, a mink van, vagy a mit mostani körülményeink közt elérhetünk. Hogy a lovak száma Magyarországban tetemesen megfogyott, ez tény, és ez leginkább abban nyilvánúl, hogy a készlet, mellyböl a fogyasztó választhat, sokkal csekélyebb most mint csak 25—30 év előtt is volt. Régi faj lovunk is alig található már. A mi pedig még itt ott a keleti és spanyol ménekkeli keresztezésből származott magyar-erdélyi fajból létezik, az, akár mennyiségét akár minőségét tekintve, nem alkalmas arra, hogy általános elterjedésre vagy állandósításra anyagúi szolgálhasson. Mert noha alakban és jellegben nem változott, de sem actiója sem tagaránya mostani igényeinket kielégíteni nem képes és értékét is túlszárnyalták már követeléseink. A korigényeivel párhuzamosan t. i. követeléseink, a lovak sebességét, és taglejtésük ruganyosságát és határozottságát illetőleg, épen olly átalakulást szenvedtek, a mellyen azok a házi s kerti diszítményekre, az otthonosság comforté-jára, a gazdászati haladásra és általában a társas és political fogalmakra nézve mentek át. És ez nem is lehet máskép, mert még világrészünk egy nagy néptestületet képez, mellynek közös élet- és érdek tárgyai vannak : lehetlen, hogy egy olly nemzet mint a mienk, a világrész többi népcsaládjától elszigetelve éljen. E részvét közösségével párvonalosan közeledtünk mi is a lovak tehetségének megítélésére nézve a nyugati népek nézeteihez; az eddig követelt szivósággal és kitartás! erővel a sebességet, a tehervonási és elbirási képességgel a taglejtések diszességét akarjuk egyesítve látni; a sűrűbb érintkezés pedig más országokkal és azoknak intézményei jósága feletti tapasztalásaink, mértéket nyújtottak, mellyhez eddigi lovaink sebességét és erejét mérhettük. Lovaink tehát nem változtak; hanem mi változtunk szokásainkban, életmódunkban, felfogásainkban, az idő értékére fordított nagyobb figyelemben, és ennek természetes következése az lön, hogy a lovak tehetsége iránt követelőbbek lettünk. A melly távolságot ezelőtt két nap alatt hagytunk el, azt most fél annyi idő alatt akarjuk átmérni; hová elébb 4 lóval mentünk, oda kettővel akarunk elérni; a futó homok elterjedt, a nyilt ós korlátlan gyepeket árkok közé szorított töltések, az akadálytalan vadásztért árkokkal nehezített tér váltotta fel. S mégis, vadászataink ép