Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-05-30 / 15. szám

233 olly sebesek az akadályok daczára, mint ezelőtt a nyilttéren, s sebes agár után ott kell lennünk, hol ez előtt a lassú mögött. Es ha mindez valóban, ha bár nagyobb költséggel, de még is sikerül, úgy, ha sajnálva kell is elismernünk, hogy lovaink száma fogyott: azt a vigasztalást merítjük legalább: hogy lovaink lényegre nézve nem hanyatlottak, azaz nem roszabbak most, mint 25—30 év előtt voltak. Versenypályáinknak virágzásra induló állapota, vadásztereink mezőnye bizonyságot szereznek, hogy a verseny- és vadászlóban a lótenyésztés hátra nem ment. Négyes fogatainknak legnagyobb ellenségei: az általános pénzhiány és a vasutak, ha tehát ezeket és lovaink számának megfogyatkozását számba vesszük: nem lehet azon csodálkozni, hogy a szép és becses négyes fogatok is gyérebben fordulnak meg az országutakon mint ezelőtt. Ebből a lófaj satnyulására következtetést vonni nem lehet; mert a kiből erre nézve a szenvedély ki nem veszett s módja is van e szenvedélyre költhetni, annak most sem lesznek roszabb fogatai mint 25—30 év előtt, de miután minden drágább lett — csak az nem mit gépek készítenek — a kiállítási költségekkel a jó ló ára is felebb rúgott. S a mit a négyes fogatokra nézve állítok, annak állni kell általában amunkásés paraszt lóra nézve is. Azon vidékek és községek, mellyeket az 1848 és 49-iki hadjárat tönkre nem tett, vagy mellyek a tagosításokat eszélyesen hasznukra tudták forditani s perlekedésre nem költik megtakarított fillérüket; végre azok melyekre a közterhek még nem nyomasztók annyira, hogy a lóállományukra ezelőtt fordított örömről és gondviselésről is lemondani kényszerülnének, — ezeknek, ha 25—30 év előtt jó lovaik voltak, most is ollyanok lesznek. Nézzük csak például Békés, Arad, Bor sod, Szabolcs, Gömör megyék, a Jászság és Nagy-Kúnság némelly községeit, vagy Fehér, Veszprém, Komárom, Somogy megyék némelly vidékeit s fönnebbi állításom igazolva lesz. Itt még mindenütt szép és erős munkás lófaj található, mindamellett hogy nagyára két éves korában hámba kerül. El kell tehát hinnünk, hogy az anyagi jólét könnyíti, előmozdítja a lótenyésztést. Mi a könyü lovasság hátasait illeti, erre nézve ha csak a legujabbi évek példá ját, jelesül az 1859. évi nagyszerű remondavásárlást említjük, melly alkalommal 70 ezer ló vétetett, — s némelly lovas ezred lovait figyelemre méltatjuk, mellyek a honban vásároltatnak össze, úgy tartom nem fogunk kételkedni azon, hogy lovaink lényege e tekintetben nem változott. De mind e mellett attól kell tartanunk, bogy ha a nehéz és aránytalan terhek mellett, az ég csapásai szárazsággal, marhavésszel és szük termésekkel tovább is úgy sanyargatják a Dunán innen fekvő magyar alföldet, mint azt a két utóbbi nyár siralmas emléke tanusitja és a jelen év is fenyeget: akkor a lóállomány is új fogyatkozást fog szenvedni; mert ha e faj ló, melly leginkább a közlegelőkön nyaral s ott kell szereznie az eröt, mellyel a téli szük tartást kibírja, gazdájának meg semmije sem terem a mivel jobban tarthatná, úgy mindkettő elvész, vagy pótolhatlan kárt szenved. Habár tehát lovaink lényege a megfogyott szám mellett sem lett roszabb mint 25—30 óv előtt volt, nem tagadom mégis azt, hogy azon javítani lehet és kell. Ezt 15*