Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-05-10 / 13. szám

A belgrádi elso lóverseny. Belgrád, april 28. A szerbeknél, valamint a törököknél is, s átalában keleten mindenütt honos a ló futtatás. A lakadalmi ünnepélyek többnyire paraszt lóversennyel vannak összekötve. E szokásnak azonban a tenyésztésre s a vér nemesbítésére nincs semmi befolyása, merte versenyek nem nyilvánosak s nem díjakért történnek. Eles elméjű herczegiink e régi népszokás fonalát felvette, hogy azt szabályozza, lendületbe hozza és gyümölcsözővé tegye. Boldogult atyja Milos berezeg nem tartotta méltósága alattinak, hogy a kopja- vagy dsilid-vetésben magát legjobb lovasaival gyakorolja, mi a legélesebb fordulatokat tette szükségesekké s a lovasnak igen nagy ügyességét feltételezte, hogy a kopjavetést leggyorsabb iram közben alkalmazni, a rohamot fölfogni s ellenfele dobását kikerülni képes legyen. E harczjáték nem volt egészen veszélytelen s kellett, hogy a lovas alatt keleti vérű ló forogjon. A keleti vér hazánk lovaiban többé kevesbbé régi idők óta meg van ; fejedelmünk gondoskodása azonban most ezt angol vérrel vegyíti; van egypár kicsiny, de legjobb angol vérű ménese, s ő fensége már is hon tenyésztett igen nemes fajú paripákat lovagol. Ez meggyőzöleg hatott az angol telivér kitűnő voltára nézve, s kedvet és ösztönzést adott a belföldi elhanyagolt faj nemesítésére, mellyben a török vér bir túlsúllyal s itt ott még az arab származás nyomai is láthatók. Mindezen körülmények összehatása, az angol mintára szervezett s f. évi april 26-án tartott lóversenyt eredményezte. Maga a fejedelem négy díjat tűzött ki: ezek ketteje, katonatiszti lovak számára, 80 aranyból és egy — saját ménesebeli 3 éves csikóból állott; két más hasonló díjért a honvéd lovasság volt versenyzendö. A kormány az állampénztárból e y általános versenyre két díjat, 100 és 25 aranyból állókat, utalványozott. 13