Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-05-10 / 13. szám
200 Első teendő ezután a pályatér kijelölése volt, s a herczeg ebben is — valamint az egész ügy kezdeményezése, szervezése és kivitele körül — buzgó tevékenységet fejtett ki. Alkalmas versenytér kiszemelése végett, sógorával gróf Hunyady László ö méltóságával Belgrád vidékét lóháton járta be s legjobbnak azt a térséget találta, mely a város tövében a Palilula külváros s a Konstantinápolyim vezető országút közt fekszik. Itt lön tehát kimérve a 900 bécsi öl tértávolú versenytér, melynek kissé éles fordulója két meglehetős egyenes vonalat köt össze. A versényre kitűzött nap, april 26-ka, hideg északi széllel és esővel viradt fel; a versenyek alatt azonban elállt a szél s az eső is. A kedvezőtlen idő daczára úgyszólván egész Belgrád talpon volt, sőt Dunántúlról, a határőrvidékről, Zimonyból és Pancsovárói is sokan jelentek meg, annyira, hogy a néző közönség száma legalább is ;0 7000-re tehető, kik legélénkebb érdekeltséggel s olly illedelmes viselettel vettek részt az új népmulatságban, hogy a nagy tömegben rendőrségi intézkedésre is alig volt szükség. Összesen a következő négy versenyszak folyt le: I. Katonatiszti verseny, indúlt 12 ló; nyertes: Jovanovic tüzér százados ; második: 11 i c lovassági hadnagy. II. Honvódlovassági verseny, indúlt lo ló; nyertes: Tomié Miklós belgrádi kereskedő fiának fekete kanczája Alma; második : Glisic Mika, uzicai földósz szürke kanczája. III. Átalános verseny, indúlt 18 ló; nyertes: Jovanovic tüzérszázados pej heréitje Mrko w, ugyanaz, melly az első versenyben is győzött ; második: Protic Péter tüzér főhadnagy szürke ménje. IV. Verseny, a herceg angol-arab vérű méne B i 1 a n k a és a gr. Kinsky Oct. telivér méneséből származott herélt Dagobert között. Ez utóbbit egy herczegi jokey, Bilánkát a herczeg lovászmestere lovagolta; a pályatér kettőzve — tehát 1800 öl volt, egy láb magas sövénnyel. Győzött: Dago bert. Mindössze 45 ló futott. Az első díjakat átalában angol vérű lovak nyerték, a második díjakat pedig ollyanok, mellyekben keleti vér a túlnyomó. A 900 öl megfutására 2 perez 10 másodpeerz — a herczeg lovainak 2 p. 6 másodpercz kellett, azonban épen nem voltak erősen hajtva. Az egész, habár a lovasok legnagyobb részének új volt és szokatlan, rendben és baj nélkül folyt le; csak egy bukott fel az „átalános versenyben", de minden jelentékeny sérülés nélkül. Egy sajnálatos baleset még is történt, melly azonban nem előovatosság hiányának, hanem inkább a túlzott szolgálati készségnek tulajdonítandó. A lebukott honvédlovas elszabadúlt lova t. i. az öreg csendőrségi őrnagyot Brka urat eldöntötte s fején erös sebet vágott. Befejezésül ide jegyzek még néhány talán nem érdektelen megjegyzést, a keleti lovaknak még a török időkből származó idomítási módjáról: csekély árpaadag; kevés — végül épen semmi széna ; a ló fejére abraktarisznya kötve, néhány font homokkal vagy ágyúgolyóval benne ; lábaihoz naponként több órán át szinte homokzacskók kötözve, olly czélból, hogy a lovak e teher nélkül aztán annál könnyebben menjenek (a megelőző kifárasztást azonban nem veszik számba) ; lovaglás előtt a
