Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-04-20 / 11. szám

169 lönböztethetök.— A nyomozó Gond-ok biztosan vélték mondhatni, hogy mind a két kölyök nőstény. Megvallom, ennek nem adtam feltétlen hitelt s azt véltem, hogy csak a nőstényeknek a hímek fölötti túlnyomó számában bizakodva mondják ezt, jó áldomást remélve jóslatuk teljesedésének esetére. A nőstények számának túlnyomó­ságát pedig a bennszülöttek annak tulajdonítják , hogy az öreg hím növekedő hím fiait rendesen meg szokta ölni — s furcsa történeteket beszélnek a mama ravasz fogá­sairól, mellyekkel reményteljes fiait a természetellenes apa kegyetlensége ellen meg­oltalmazza. A hajtóknak azonban igázok volt s én csak később jöttem reá, bogy a lábnyo­mok közt valóban van különbség.—A hím lábnyoma csaknem egészen kerek idomú, míg a nőstényé tojásdad hosszúkás. Egymás mellett látva, a különbség rögtön feltű­nik. Ugyanez áll a hím és nőstény párduczról is. A lábnyomok, egyetlen egy kivé­tellel, kis gyakorlat után teljes biztossággal határozhatók meg, s ez a vadásznak néha nagy előnyére válik. Az egyetlen kivétel az, hogy a kinőtt nagy hím párducz s a fi­atal hím tigris lábnyomai ollyannyira egyenlők, hogy a legtapasztaltabb bennszülött hajtó sem képes megkülönböztetni. A szakadék homokos talaján könnyű szerrel mehettünk a nyomokon , míg egy olly helyre értünk , hol a szakadék kétfelé ágazott; a fő ág egyenesen a folyam felé futott le, a sziklapartos másik hasadék pedig balfelé szögellett be. A nyomozást ve­zető zömök kis Gond kissé aggódni látszott, midőn e vál-úthoz közeledtünk; de bar­na pofája mulattató vidámmá derült, látván hogy mind a három tigris a balra szö­gellö hasadékba ment. „Megvannak! súgta — a dewurba mentek, mienk már mind a három!" Dewur a neve olly helynek, hol két vagy három nullah szakad össze s mélyü­letet képez, mellyben nyárközépen is van víz; az illy mélyület, ha eléggé árnyas és hűvös, kedvencz tanyája a tigrisnek. —A jelen esetben is nagyon valószínű volt, hogy az éjen át jól lakott és eltelt tigrisek e dewurba mentek pihenni. Teljes biztos­ság végett körüljártuk e helyet, gondosan megvizsgáltunk minden — a hasadékból kivezető nullaht és sehol se találván távozó nyomokra: visszatértünk a több mint va­lószinü reménnyel, hogy körülvettük s déltájban alva találandjuk tigriseinket. Perzselő forró szél dühöngött a síkon, midőn reggeli után kiléptem sátramból s a howdah-ba felültem. A hőség izzó volt s a föld színe fölött lebegő fényes párázat, mellyben házak, fák s egyéb tárgyak felfordúlt alakjai tűntek fel, a szemet rendkívül bántotta. Se baj! annál bizonyosabban hon találjuk a tigriseket, s csakhamar megin­dúltunk a dewur felé. Mintegy 150 hajtó gyűlt össze; e szegény egyszerű emberek minden vagyonát marháik képezvén, természetes mohó vággyal ragadják meg a tig­risek kiirtására kínálkozó alkalmat. A hely szinére érve, négy csapatba osztottuk el a hajtókat, minden csapat élé­re egy tapasztaltabb és tekintélyesebb egyént állítván; s keményen meghagyva nékik az ovatosságot, a fáramászást stb. elküldtük őket a kijelölt helyekre. Csak két ollyan hely volt tudomásúl, mellyen a tigrisek kitörhettek volna; az egyik egy a folyam felé nyúló patak medre , a másik a hegyek közé nyúló száraz medrü szakadék. A vidék némelly sajátságai miatt állásomúl ez utóbbit választám, míg az elsőt a kovapuskás 11*

Next

/
Oldalképek
Tartalom