Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-03-30 / 9. szám

142 vétel és nem szabály. Ha ez nem így volna, ha a vadak úgy szólván szánkba repülnének : hol maradna a gyönyör, az élvezet ? Naplóm segélyével tehát szíves olvasóim előtt az Indiában nyaranta élvezhető mindennemű sport rövid vázlatát fogom feltárni. (Folytatjuk.) A franczia akadályversenyekről. A franczia kormány legújabban nagy súlyt fektetett arra, hogy országszerte mindenfelé s minél több akadályverseny tartassék; jelentékeny díjakat tűzött ki e czélra s kivált a hadsereg tisztjeit ösztönzi a verseny e nemére. — Úgy látszik azonban , hogy a dolog kissé kényszerítve megy s hogy a francziák akadályversenye az angol steeple cbasetöl egészen különböző valami. „Hiába — írja a „Fieldbe" egy Párisban mulató angol — azt már a népjellem hozza magával, hogy ezen országban semmi, de épen semmi — legyen az ministeri cabinet vagy jockey club — nincs arra a mintára szerkesztve, mellyre Angliában.— Minap a Vincennesben készülő akadályversenytér megtekintésére rándúltam ki. Annyit dolgoznak, annyit babrálnak ezen , hogy tizedrésze is felesleges s hogy az úgynevezett steeple chase jelleme utoljára is inkább mesterséges mint természetes leend. Először már az, hogy nem árkonbokron át, hanem körben fognak lovagolni, mi nem egyéb, mint egy versenytér „avec obstacles", mint a franczia mondja. Aztán ezen „obstacles"-ok ollyszerüek, hogy inkább csak a párisi cockneyk megbámulására — mint arra vannak számítva , bogy a lovat és a lovas idegeit próbára tegyék. Többnyire vályog- vagy gyepfalból állanak, alkalmilag egy-egy csinált sövénnyel, mellyen könnyű az áthatolás. Az árok (brook) ügyetlenebb mint félelmetes, 4 métre 30 centimétre széles s asphalteal van szegélyezve; V alakú s a versenytért kétszer -— elején és végén szeli át. Maga a tér sürü bokros gyep, de se különös jó lovaglást, se ítélő tehetséget nem igényel. Mindössze is valamivel jobb lovagló iskolája ez az úrlovaroknak, mint a lovarda, s alkalmat nyújt nekik másutt is lovagolhatni, nem csak mindig a „Bois de Boulogne"-ban. De hát Francziaországban más nem is vihető ki; a valóságos „hegyenvölgyön lovaglás" (cross-country riding) itt képtelenség. A népnek és a kis birtokosoknak semmi érzékük sincs erre, s ha valamelly úrlovas sövényüket ugratná át, ezt rögtön az „égalité" nagy elve megsértésének s a hajdani „noblesse" kiváltságai feltámadásának tartanák és roppant kárpótlási követelésekkel állnának elő, mint ezt imént Sagan lierczeggel tették, ki e túlhajtott követelések miatt kopófalkáját feloszlatni kénytelen." íme így itél az angol a franczia sportszellemröl. Lássuk most egy akadályverseny leirását, melly „La Marche" terén e hó 10-én nyitotta meg a franczia versenyidényt. „A Párishoz közel fekvő La Marche nem egyéb, mint gróf Cazes magánparkja, mellyet tizenkét év óta egy versenyt rendező társulat tart bérben. A park kapuján belépő meglepetve kérdi, miként lehetséges illy keskeny kis területen nem akadály-, de bárminő síkversenyt is rendezni, mert a park nem több egy hosszúkás alakú földnyelvnél, mellyet egy oldalon erdő, a máson fal szegélyez s olly keskeny, hogy