Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-03-30 / 9. szám
143 a fordulás vagy a kissé gyorsabb iram lehetlennek látszik.—A helyiség valóban olly szűk, hogy a lovaknak a konyhakerten kell átnyargalniok s a rendkívül éles fordulókon , mellyek a falhoz közel esnek, háromszor elmenniök , míg a 2'/ 2 ang. mértföld távolságot hátrateszik. Az egyetlen egyenes vonal 100 öl hosszú.—A pályakörben hét vagy nyolcz csinált sövény, deszka- és vályogfal van , de egy se szilárd; a főakadály egy árok, mellynél az elugrás magasabban fekszik a lóugrásnál. Ez okozza a legnagyobb emótiót s a császári család számára emelt pavilion előtt vonul el. — Ez tehát a La Marchei steeple chasek tere, mellynél jobbat a főváros közelében nem találtak, melly azonban minden hiányai mellett is elég vonzerővel bír, hogy a jó párisiak ezreit kicsalja. A st. lazarei pályafőtöl különvonatok mentek Ville d'Avraybe, honnan omnibusokon és mindenféle jármüveken tódultak ki a nézők; míg az előkelő világ saját fogatain kocsizott ki a St. Cloud-n át vezető rövidebb uton. A napi lap három versenyt igért; Prix d'Ouverture , 2500 frank , 2'/ 2 mf-—Ezt b. Niviére 6é. lova Gisors nyerte, öt versenytárs ellen. Prix des Tribunes, 1500 frank , handicap, nem egészen 2 mf. úrlovarok; győztes b. d'Auriol idős lova Irish Boy, a fiatal M. de Pierres-el hátán, öt más ló ellen, mellyek közül kettő nem akart ugrani, egy elbotlott, egy rövidre ugrott. A harmadikban, az 1250 frank díjas és 272 mfdes Prix d'Essai ben 12 idomítlan ló indult, egy elbukott s az utána jövő másik kettőnek elbukását okozta; nyert egy B i r i b i nevü idős félvér.—A néző közönség sokat tapsolt, éljenezett és pompásan mulatott. — Megjegyzendő még, hogy Mr. Mackenzie Grieves inditó és biró volt egy személyben, minden fél átalános megelégedésérc. Vegyes. — Szalonkavadászatok. A marczius középi lanyha esőzés, a tavaszi szalonka idényt ugy látszik eredményesebbé tette, mint a közelebb múlt éviek valának; — legalább az ország különböző részeiből vett hirek e feltevés megerősítésére szolgálnak. Ismerőink, kik tavai 6—10-nél többre nem birták vinni, az idén már e hó derekáig 12—15 szalonkát kaptak le cserkészve és lesből; hajtó vadászatról eddig csak egy tudósításunk érkezett, mellynek eredménye fönebbi állításunknak ismét uj bizonyítéka. E hajtóvadászat a somogyi vidékeken, az iharosberényi, rászlói, marczalii, sz.-miklósi ei'dökben folyt, s a tíz vadász által tíz nap alatt lött szalonkák száma a két százat meghaladja; aránylag legtöbb Sz.-Miklóson volt, hol egy nap alatt harmincz esett. A főhadiszállás, pallini Inkey József ur iharosberényi kastélya, lehető legnagyobb kényelemmel látta el a vadászvendégeket, s a szivélyességéröl ismert házi ur előzékeny gondoskodásán kivül e vadászatokat az tette rendkívül élvezetessé, hogy a rendes állomásokra és hajtásokra felosztott erdökörökben s a rendes erdészekkel és gyakorlott hajtókkal mindig valódi sport kínálkozott, —• s a fönebbi elég szép eredmény leginkább is e tényezők összehatásának tulajdonitliató. Az idény már már végéhez közelit; e sorokat a „Palmarum"-on irjuk, s kérjük e lapok vadászhiveit, hogy az e tavaszi szalonkaidényben szerzett tapasztalataikat, élményeiket s az elért eredményt — ha csak röviden és vázlatosan is, a szerkesztőséggel (Servitatér 3. sz.) közölni szíveskedjenek.
