Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-28 / 6. szám

88 Ezt megkísérlem vala szándékunk, midőn ketten, sógorommal b. Bornemisza Alberttel, ki mellékesen legyen mondva valódi szenvedélyes vadász, daczára annak hogy vidékbeli vadászczimboráink bennünket lebeszélni igyekeztek a csakugyan ritka nagy hó miatt, — négy kis tarkánk e hó 3-án beszállított a Czibles alján fekvő Suplai nevü oláh helységbe, mellyet sógorom fő tanyának szemelt vala ki. A Suplaii puskások híres medvevadászok , a rengeteg Czibles helyiségeit nagyon jól ismerik és így medvebarlangot is legtöbbet tudnak ; de ritka eset hogy ők is bizonyosnak mondhassák, mellyik barlangban rejtődzik medve; mert ha ők télen át vagy egy barlangot közelebbi vizsgálat végett felkeresnek és csakugyan medvét lelnek benne : az onnan kirohan és aztán akár meglövik akár nem, az a medve oda vissza többé nem megy. Minket is tehát csak ugv biztattak , hogy három barlanghoz elvezetnek, mellyeket két év óta nem háborgattak s mellyekben azelőtt többször medvére találtak ; most is nagy reménységök volt és velők együtt mi nekünk is. Ennek következtében február hó 4-dikén meglehetős korán, sógorom, 4 puskás, 4 poggyászhordó és én elhagytuk a falut s az első barlang felé tartottunk ; — a hó csakugyan nagy volt, úgy hogy megmérés útján egyremásra négy lábnyi magasságúnak találtuk; de a hirzoábék*) segítségével a járás aránylag meglehetős könnyűséggel történhetett. A barlang igen nagy távolsága miatt kényszerítve voltunk éjjeli állomásról gondolkozni ; meg is leltük azt, isvoru corabiae nevü völgyben lévő elhagyott bányánál, hol egy kis, ferdén egymásra rakott fákból alkotott ház. állott, mellyet elfoglaltunk. — A testet anyagilag táplálni, a háló helyet elkészíteni s mivel nagyon havazott, magunkat a havazás ellen "némileg biztosítani : mindez annyira elfoglalt, hogy késő est vala, midőn fenyőágakból készült ágyainkra báránybőr bundáinkba burkoltan letelepedhettünk. Másnap, az-az 5-kén viradóra indultunk el, két fegyverhordó és a barlangot tudó kalauzpuskás kíséretében. Meredek, fárasztó hegyeket mász'ca, délben érkeztünk a medvebarlanghoz, isvoru simbruluiba, melly egy roppant vastagságú fenyőfa odúja volt, — de üres, annyiban t.i. hogy az idén medve ezt a barlangot nem méltatta használatára ; az összegyűjtött fenyőalmák és száraz levelek, mellyeket benne találtunk , csak tavai télen szolgálhattak fekhelyül ; a barlang nyilása nem volt nagyobb mint egy középszerű medve testvastagsága, de belül két ember fenn állva kényelmesen elfért volna. — Milly kellemetlenül érintett minket a medve hon nem léte : feleslegesnek tartom megírni ; de nem volt mit tenni, vissza felé indúltunk, minden reménvségünk a más két barlangra pontosulván össze. Éjjeli állomásunkra érkezve, az ott maradt és széjjel küldött puskások két ejtett őzzel fogadtak; még az nap mentünk holdvilág mellett vissza főtanvánkra Suplaiba. Megérkeztünk éjfél felé volt; hosszas menetelünk következtében meglehetősen el valánk fáradva, szalmán hálni pedig jobb mint fenyőágon, nem lehet tehát csodálni, hogy 6-kán kihúztuk a Bánífy-hajnalt; ez nap nem is mentünk csak a falu közelében őzekre, esett három őz és egy farkas, melly véletlenül az egyszer nem vala biztos helyt az őzek között. *) Hirzoábe (hótalp) egy lábnyi átmérőjű gömbölyű faabroncs, jókora vastagságú madzaggal behálózva , a bocskoros lábra jó keményen köttetik és így alig süllyed az ember egy arasznál mélyebben ; általános használatban van a havasi lakosoknál.