Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-28 / 6. szám

89 7-dikén indultunk a más két barlang felé, mellyek nem voltak messze egymástól s a faluhoz se távolabb, mint hogy szaporán járva, jókor reggeltől késő estig meg ne járhattuk volna. Ha már az első üres barlang előtt kedvetlenség lepett meg, képzelni lehet millyenek voltak érzéseink , midőn mind a két barlangban a medvéknek csak hült helyöket leltük ; pedig millyen barlangok ! hogy festeném le, ha csakugyan medvék mormogtak volna belőlük ! Az oláh puskások egy általában így okoskodtak : nem lévén makk az idén fenn a havason , a medvék még az őszszel lejebb húzódtak és télen át is ott nem ismert barlangokban rejtőznek és így szokott lakásukat elhagyva ezért találtuk. .Elég az, hogy mi tanyánk felé tartottunk ; csikorgó hideg volt, a bocskorok (felejtém mondani, hogy mint a legczélszerübb viseletet nagy hóban és hidegben ott mindig azt viseltük) kővé fagytak, gondolataink is hidegek voltak—mint fognak majd diadalmaskodni haza tértünkkor azok, kik előre tudták hogy medvét most nem lehet lőni. Megérkeztünk a tanyára és más napra terveztük haza indulásunkat, de nagyon rosz idő lévén, még egy nappal elhalasztottuk azt ; a tanyán maradva, 3 puskás pedig az idő daczára el ment őzezni a falun alól. Alig néhány óra múlva egyikük berohan hozzánk s tudtunkra adja, hogy véletlenül egy nagy odvas fa mellett elhaladva, annak nyilása előtt a havat kezdé eltakarítani, midőn egyszerre abból egy iszonyú nagy medve ugrott ki, őt kíváncsisága miatt lábairól leverte és a mennyire a nagy hó engedé eligyekezett. Nekünk se kellett több, lekaptuk a szegről puskáinkat, 4 kopót magunkkal, sietünk ösvényeken a falutól nem messze lévő hely szinére ; a kopók nyomra bocsájtva, hogy a hó őket némileg birta, rögtön kezdék a medvét hajtani és mintegy 2 órai hajtás alatt háromszor állították meg, de mi semmikép sem tudtunk a hóban haladni, mert siettünkben hirzoábékat nem kötöttünk volt lábainkra s minden lépésnél, melylyel az ösvényekről letértünk, övön felül sülyedtünk be. — Én a többi között egyszer valami két puskalövésnyi távolságban pillantám meg a medvét egy túlsó hegy oldalán ; maczkó se bírt menni, darabig mind egy helyt topogott, igyekeztem mindenkép öt megközelíteni, de lehetlen volt ; esteledett is, úgy hogy mire én nagy erőlködéssel a völgybe ereszkedtem, a másik oldalon mind egy helytálló medvéhez jutni kívánva, besötétedett ; a kevés puskás el volt széledve, így tehát kényszerítve valánk a kivitelt a következő napra hagyni, mihez reményünk lehete, mert ha mindjárt egész éjszaka is menend a medve e nagy hóban, még is utóiérendjük. 8-kán tehát hajnalban nyomára indúltunk és 4 órát sebesen menve reá is akadtunk; egy árokban, valami dőlt fák között akarta téli álmát folytatni, de meglátva minket felugrott, menekülni igyekezvén, a mi nem sikerült ; hozzá 30 lépésnyire már jutott volt két puskás, kik megfeledkezvén, hogy meg van nekiek tiltva a medvére lőni, azt egyedül sógorom vagy én akarván elejteni, egy csövű fegyverüket reája sütötték s csakugyan találták is , mert megállott, dühösen kapkodva az őt ugató kutyákhoz ; így közelitette meg sógorom az üldözöttet körülbelől 10 lépésnyire és jó fegyverének egyik golyója a medvét fültövön találván, ez azonnal halva rogyott össze. A példány ritka szép és nagy, úgy hogy a 3 utolsó évben látott (pedig láttam néhányat) és lőtt medvék között csak egy volt ennél nagyobb,