Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-20 / 5. szám

76 legyen népessé csenderesünk s azt is megígérhetjük, hogy csakhamar kedves helyecskévé fog az változni, csakhamar megkedveli csenderesét gazduram is , söt arról sem állunk jót, hogy nem fog-e csenderese kedvéért pár töltés lőport szerezni s ha majd észreveszi, hogy biz ott volna mit, titokban kiviszi dupláját s örömmel tér haza a hitben, hogy hát ö vadászott s tán lőtt is már valamit ; arról sem állunk jót, nem lesz-e vadászatkedvelő s akkor nincs egyéb kívánságunk, mint hogy bocsásson meg, a mért illy sokáig untatta Visontai. Vegyesek. — A pesti állatkert terve. Xantus János Pesten mulatását egy indítvánnyal tette emlékezetessé, melly ha — mint hisszük és reméljük — létesül : Amerikába visszatérő s onnan távol tengerekre utazó hazánkfiának állandó emlékül, Pest városának pedig rég nélkülözött díszül és hasznosan mulattató intézetül fog szolgálni. — A kir. magyar természettudományi társulat január 29-ki közgyűlésén előadott indítvány ez: — állittassék fel Pesten egy állatkert, melly az összes honi állatokon kivül, lehető legtöbb külföldit is foglaljon magában. — x\ közgyűlés hévvel karolta fel az életrevaló eszmét s annak létesítésére bizottmányt nevezett ki, melly február 5-én tartott első ülésében elhatározta : hogy a felállítás részvényes társulat utján történjék; hogy Pestváros tanácsa alkalmas hely átengedésére legyen felkérendő s az alapszabályok kidolgozására egy szűkebb , egyéb teendők intézésére pedig egy tágabb bizottmány meghívandó. Továbbá Gerenday József tanár a füvészkertben lévő s több mint 100 darabból álló állatgyüjteményét — Xantus János pedig amerikai papagály, galamb s egyéb szárnyasokból álló gyűjteményét ajánlotta fel a pesti állatkertnek. Ennyit olvastunk ez ügyre vonatkozólag a napi lapok hasábjairól ; arról pedig már magánúton értesültünk, hogy hazánk lelkesebb főurainak egyike a terv pártolására felkéretvén, ezt megígérte s iránta legkedvezőbben nyilatkozott — minél az ügyre nézve örvendetesebb csak az lehetne, ha az erélyéröl s gyakorlati tapintatáról egyiránt ismert főurat a vállalat élén, mint annak elnökét tisztelhetnök. Ez esetben Xantus szép eszméjét megtestesítve s a pompás állatkertet nem sokára ott látnók a városerdő egy kies ligetében, hol a tavasz, nyár és ősz idényeiben sétáló népek ezreitől látogatva, bő osztalékot kamatozna a részvényeknek , mellyek alapján (s igen bölcsen : nem a napjainkban minduntalan igénybe vett honfiúi áldozatokkal ) felállítása tervezve van. Fővárosunk ritkán van egy-egy vándor állatsereglet nélkül, mi biztos jele annak, hogy a tulajdonos bő hasznot húz tárlatából, melly pedig sem olly tökéletes, sem a zárt helyiségben olly nagyszerű képet nem nyújt, mint a minő a városerdei állatkert jól rendezett körébexi tárulna a látogató szemei elé. Örömmel üdvözöljük tehát az eszmét, mellynek kivitele nem csak élvezetes, hasznos és tanúlságos intézettel gyarapítaná fővárosunkat, hanem egyszersmind xxémi első lépés lenne arra, hogy a rokon honositó társulat, mellynek hasznát, sőt szükségét lapjaink múlt évfolyamaiban ismételve fejtegettük — szintén mielébb létesüljön. •— Xantus János az ügybuzgó honfi, ki nemzeti muzeumunkat olly sok — s