Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862
1862-12-30 / 36. szám
576 tenként háromszor (ha az idö engedi) felugrattatik egy két nyúl, melly rendes karikáit valamelly erdőcske vagy szőlő körül megtévén, abban végre vagy elbúvik vagy pedig megfogatja magát s akkor 2—3 óra tájban délután elégülten (?) térünk haza ! — Nagyon ritkán történik, hogy az idevaló homoki nyúl positióját odahagyva, egyenes irányban ügyekeznék üldözőitől menekülni ; tudtommal eddig csak egyszer történt s akkor is a helyett, hogy a bátor nyúlért lelkesültünk volna, egyhangúlag felkiáltánk : „Szép volt! de hát még ha róka után mentünk volna!" Az alföldön illy egyenes futam többször fordult elő , ott a különben is erősebb s a számtalan tanyai komondor és agár által folytonos gyakorlatban tartott nyúl inkább neki megy a síkságnak s nem forgolódik szüntelen a positió körül.—Eveken át vadásztam az alföldön nyúlkopók után soha nem lankadó szenvedéllyel, tudván hogy ott rókáról szó sem lehet. De midőn a pesti vidéken, hol pár év előtt még a legpompásabb rókafalka után nyargalva olly élvezetes vadászatokon voltam jelen, mellyeknek csak egyike is kétségtelenül felér egy egész nyúlvadászattal — s midőn a napnál világosabban látom mindazon okokat, mellyek a rókafalka mellett szólnak, lehetlen hogy néhány szóval ez iránt szerény nézeteimet elő ne adjam. Minden olly társulatnál mint a mienk, melly nem nyerészkedésre van alapítva, hanem a mellynek legfőbb czélja mulatságot szerezni a résztvevőknek : nézetem szerint mindenekelőtt arra kell törekednie, bogy pénzéhez aránylag minél többet és minél jobban mulathasson a részvényes.—A jelen részvény ára 120 for. a. é. mellyért most , legjobb esetben 15—20, legfelebb középszerűnek nevezhető nyúlvadászatot élvezhetünk. Felemelve a részvényt csak egy csekélyeséggel, 50 forinttal, tehát 120 for. helyett 170 ftra (hiszen ez, végig tekintve a részvényesek névsorán, hacsak egy kis érdekkel viseltetnek a sport iránt, bizony egynek sem esnék terhére) képesek volnánk 5-ször hetenként vadászni, 2-szer nyúlra és háromszor rókára. Illy módon 170 írtért 50—60-szor vadászhatnánk, a mostanihoz nem is hasonlítható élvezettel. Az arány azt hiszem elég világos ! — Sokan ellene vannak a rókavadászatnak azért, mert azt mondják : hogy ahhoz sokkal értékesebb ló kell s ez által némellyek kilennének zárva a résztvehetésből. Ez elméletileg lebet igaz, (?) de gyakorlatilag látjuk , hogy mindazok kik e vadászatokban tényleg résztvesznek, mind olly lovak birtokában vannak, mellyek a legpompásabban mehetnek rókakopók után is. Es ha végre megtörténnék, hogy egykettőnek lova egy szép hosszú rókafutam alatt kiállna, (és a tapasztalás mutatta hogy ez épen a legdrágább angol paripákon is megtörtént) hiszen ez maga sokkal nagyobb élvezet, mint egy haszontalan paczkázó nyúl halálánál elsőnek lenni ! Aztán a nyúlvadászattal sokkal több kárt is okozunk Pest környékén, mint a rókavadászattal. Találkozóink, a rákosi paskálmalom, czinkotai csárda, Palota és a Lörinczi liatárcsárda között váltakoznak s itt felváltva vagy valamelly mocsár körül száguldozunk, legjobb esetben keresztül gázoljuk, vagy a vetéseket tapossuk s a nyúl természeténél fogva gyakran megtörténik , hogy neki menve egy nagy vetéstáblának, azon aztán köx*ül karikázunk mint egy csomó nyomtató ló a szérűskertben. Szerencséről szólhatunk, hogy ezidén még nem volt semmi bajunk e miatt, de végre majd megunják a birtokosok s lesz majd panasz és fizetés elég?
