Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-11-30 / 33. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Vasárnap, november 30. 33. sz. Hatodik évfolyam 1862. Vadász naplómból, í. Néha az is szerencse, ha fegyverünk csöttöt mond. 1862. septemberhó egy reggelén, a beállott szélcsendben s a felhőtlen kék ég alatt, a vadászat sikere iránt a legszebb reményeket táplálva — víg kedéllyel érkeztem Chernel Victor és b. Ungrechtsberg vadásztársaimmal a kapuvári uradalomhoz tartozó Csikos-Eger nevezetű erdőkörhöz. Megérkeztünkkor az erdészektől azonnal a szarvasok rigyetése felöl tudakozódva, ama kedvező jelentést vettük, hogy alig megérkezésünk előtt az erdökörben erős szarvas jelentkezett ; e hír reánk annyival is inkább kedvezően hatott, mert az általunk meghajtatni szándékolt csikos-egeri vadászkör csak alig 300 holdból áll s fekvésénél és felosztásánál fogva benne a vad könnyen kézrekeríthető. A kapuvári égererdőkben, részint a vad csekély létszáma, részint a tenyészet dúsgazdagsága — de utak hiánya miatt is a barkácsolás eredményre nem vezetvén, ott nagy vadra csak kópékkal lehet vadászni. A kopók kieresztése s az elállás iránt tett kellő intézkedés után gyors léptekkel haladtunk állásainkra és csak alig foglaltuk el azokat, midőn már kópéink egyikének néhány bakkantása az egész falkát összecsalta s vidám csaholás közt haladott a hajtás fel s alá az erdőben ; de a hajtott vad az erdőnyilásra kibukkanni egyátalán nem akart, melly makacsságából azt lehetett következtetni, hogy kopóinknak nem nemesb természetű s cselek nélkül előrenyomulni szokott fővaddal, hanem jóformán csak ravasz rókával lehet dolguk, mi csakugyan ki is bizonyult ; mert néhány percznyi csahitolási szünet után , egy vén ősz róka kullogott keresztül a nyiladékon. — Nagy szárazság lévén , a kopók a rosz szimaton alig tudták a róka csapáját követni 33