Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-11-20 / 32. szám

510 néhány csekély díjat. Ezekben bármelly ló futhatott ; vérre, ívadékra nem volt sem­mi tekintet. Legfurcsább azonban, hogy a teher, mellyet a lónak vinni kellett, az illető ló magasságától függött. Verseny előtt minden lovat megmértek s a marok és hüvelyk mennyiségéhez képest szabták meg a terhet; s a ravasz parasztok és bérlök, kik versenyezni jöttek, előre betanították lovaikat, hogy behúzott marral és lapocz­kákkal menjenek el a mérték alatt. Végtelenül mulattató leírásait hallottam én ezen hivatalos versenyeknek, mellyeken gens-d'armes-ok és apró tisztviselők voltak a fő­fő sportsmenek, bírák, intézők. Pedig másnemű verseny nem létezett Francziaor­szágban akkor, midőn a Société d'Encouragement keletkezett. Az első rendezett verseny 1834 május 4 én 8-án és 10 én ment végbe. A három nap hat versenyén 6000 forint és két tiszteletdíj volt a nyeremény tárgy. Érdekes ezt az összehasonlítás kedveért megemlíteni, tekintve , hogy az idén a párisi és a chan­tillyi gyepen már 100,000 forint volt díjakban kitűzve s ezen összegnek felét a tár­sulat adta, melly ezenkívül az ország több gyepén lefolyt versenyekre is adakozott. Ujabb nevezetes lépés 1857-ben történt, a melly évben a Mars mezei rosz ver­senytér végkép oda hagyatván, Páris városa megvette s a boulognei erdőhöz csatol­ta azon területet, melly most a hasonló nevü festőileg gyönyörű versenytért képezi. A városnak nem kevesebb mint 800 kis birtokossal kellett a kisajátítás iránt alku­dozni , míg e tért megvette s a társulatnak ötven évre olly feltétellel adta bérbe, hogy arra 120,000 forint értékű épületeket állítson. — E feltétel terhes volt ; de a császár, mint fönebb említém, magára vállalta ezen épületek költségeit s ugyanakkor a tár­sulatra ruházta át a Mars mezei régi szabású versenyek minden jogát és kiváltságát, és így e társulat korlátlan ura most a franczia lóverseny ügyeknek. Tagjainak száma a 600-at meghaladja; jövedelme az évenkénti 40 forint részvényből s a párisi és chan­tillyi állványok magas belépti jegyeinek árösszegéből áll. A Jockey Club egy évvel később 1834-ben alakúit; jövedelme és kezelése egé­szen különböző az elébbi társulatétól, bár senki sem lehet az egyiknek tagja, anél­kül hogy a másiké is ne legyen. A clubba lépő új tag 400 forintot fizet ; t. i. 220-at a belépésért, 40-et a „Société d'Encouragement — és 140-et a club évi részvénye gyanánt. A Jockey Club most a Rue de Gramont szögletén tartja szállását, de ezt jövő év october havában sokkal fényesebb és kényelmesebb termekbe teszi át, Rue Mogador 1 sz. a Boulevards szögletén. Angliából. (Vége.) Végre déltájban a szárharisnya lábunkon, a puska vállunkon volt s hárman indúltunk egyetlen ebbel, mellyet pórázon vezettek. Ez ebet Pedronak hívták : gyönyörű pointer volt s a legkitűnőbb, mellyet ösz­szes vadászataimban valaha láttam. — Ha én vagyok a herefordi ebkiállítás elnöke, úgy illyen tenyésztményért s illyen idomításért az illető tulajdonosnak legalább is akkora ezüst tálat csináltattam volna, mint a Barklay, Perkins et Comp, üzlet leg­nagyobb serfőzőkatlana. Tudjuk, hogy Angliában a földek csupa sövényekkel s karfákkal körülvett

Next

/
Oldalképek
Tartalom