Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-11-20 / 32. szám

509 fogja s ez abrüsseli „Haras"-ban csakugyan meg is jelent. Erre Mr Dillon két barátját a herczeghez küldte, ki eleinte a társadalmi álláskülönbségnél fogva vonakodott akíhivást elfogadni s Diliont nem akarta iró-nak elismerni, de végre engedett s a találkozó helyéül St. Germain erdeje lön kitűzve. —

Mr. Dillon pisztolyra kivánt menni, de a fegyverválasztás a kihívott félt illetvén, Caderousse herczeg kardot választott. A párbaj napja szeles esős nap volt; az állás választásának jogáért sorsot hiíztak s a herczeg — bár a sorshúzás néki kedvezett —• a roszabb állást foglalta el, hol szél és eső szemközt érte. Pár menet után Mr Dillon — mint mondják mintegy dühtől megragadva — ellenfelére s ennek kardjába rohant, melly a jobb oldal ötödik és hatodik bordája közt fúródva be , egész a szívig hatolt s Mr Dillon egyetlen hangot sem ejtve, holtan rogyott össze. Tudta, hogy kardra nem mérközlietik a herczeggel s ezért bízta magát a meglepő roham esélyeire. A szerencsétlen ember hulláját egyik segéde Vicomte Noé katonatiszt vihar közepette St. Germainbe vitte, hol három fogadóból visszautasították s csak a negyedikben kapott szállást. Feljelentvén a gyászos esetet, a Vicomte vizsgálati fogságba s az ügy törvény elé került; herczeg Caderousse Brüsselbe menekült, hallomás szerint azonban visszajő s megadja magát. Legszomorúbb a dologban az, bogy Dillon anyja és nővére , kiknek az elhúnyt volt egyetlen támaszuk, egészen gyámoltalanúl max'adtak. Szinte nehéz a fönebbiek után még egyéb tárgyakról is szólani; meg kell azonban említenem, bogy a 100,000 frank nagy díjért, mellyet Páris városa és a vasúttársulatok adnak, vasárnap fog tartatni a verseny, egyedül azon oknál fogva, mert csak vasárnapon számolhatni nézők tömeges megjelenésére s a vasúttársulatok kikötötték , hogy a verseny e napon tartassék. III. P á r í s , november 5. A franczia jockey club és a Société d'encouragement tulajdonkép egy testület, bár az ügyek vitelét két külön — de ugyanazon tagok által választott bizottmány kormányozza. A társaság 1833 évben, a cliantillyi királyi erdőkben folyó vadászatok alkalmával keletkezett. Az Orleánsi család ifjú herczegei s buzgó spoilsman barátjai egy társulat alapítását indítványozták , mellynek feladata legyen : a franczia gyepet újjá — vagy inkább megalkotni s a végromlásnak indúlt franczia lótenyésztést megjavítani. A társulat hamar meg is alakúit ; tagjai Orleáns és Nemours kir. herczegek, gr. Caccia, gr. de Cambis, gr. Demidoff, M. Delamarre, M. Charles Lafitte, Moskova herczeg, Lord Henry Seymour, M. de Normandie, Mahado lovag, M. Ernest le Roy, M. Fasquel és M. Rieusse valának. E társulat a lótenyésztés emelésének föeszközéül a versenyeket vallotta s ezért czéljáúl tűzte ki, hogy ezeknek lendületet adjon s díjakat alapítson, melly ékért csak telivér lovak futhassanak. Ez utóbbi pont fő feltétel s igen merész lépés volt, mert akkoriban tiz ujjon fellehetett számlálni a telivér lovak tulajdonosait franczia földön. — E fényes társulat eleinte nagyon szerény helyen —• egy Bryon Tamás nevü angol embernek galamblövész terén Tivoliban tartotta első gyűléseit. Itt ment határozatba, hogy 1834-ben három napi versenyek tartassanak a Mars mezőn. Eddigelé Francziaországban csak „kormányversenyek" folytak, az-az, mellyekre a kormány tűzött ki