Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862
1862-11-20 / 32. szám
508 II. F á ris, october 29. Bármerre menjen az ember, a Tattersall francais-ben, a jockey clubban, künn a gyepen, a kávéházakban, mindenütt csak ez utóbbi hét szomorú két eseménye a beszéd fő tárgya. Először gróf Rian court haláláról jött a megdöbbentő hír; saját kezével vetett véget életének, mi okból ? ez e perczig megfejthetlen titok még legjobb barátai előtt is. Minapi levelemben, mellyet épen halála napján íríam, úgy emlékeztem róla, mint a franczia Tattersall fő alapítóinak egyikéről s még nem rég láttam öt épen és életvidoran fényes új equipageában, melly a longchampsi gyepen minden szemet magára vont. E hintóval a XV. Lajos korabeli izlést mutatta be legnagyobb pompájában, természetesen nem abból a czélból, bogy a mostani izlést múlja felül véle, hanem hogy megmutassa, hogy Francziaország a hintógyártás mesterségében nem állt mindig Anglia mögött, sőt ellenkezőleg a mondott korban ollyanokat állított ki, mellyekkel ízlés, alak és nagyszerűség tekintetében az angol gyártmányok összehasonlíthatók sem valának. r Es íme most ezen alig harmincz éves , gazdag, előkelő, csinos, szép tehetségű fiatal ember határozottan öngyilkossá lett, reggeliző asztalánál, délelőtti tizenegy órakor. Egyedül volt szobájában; halántékaira egy-egy pisztolyt szögezett, mindkettőt egyszerre süté el s még léblzett, midőn a durranásra berohant cselédek vérében találták. Mint mondám, kétségbeesett tettének nincs képzelhető indoka. Néhány napja kissé levertnek látszott ugyan, de se egészsége, se vagyona, se társadalmi állása nem volt legkevésbé is megtámadva. Császári kamarás volt, a Corps Législatif tagja s a versenyeknek és átalában a franczia sportnak egyik legbuzgóbb híve és előmozdítója. A második esemény nem kevésbé szomorú. — Bizonyosan hallotta ön már ama párbaj hírét, melly october 21-kén az ifjú Caderousse-Grarnmont herczeg (távoli rokona a De Grammont családnak, mellynek feje nem rég követ volt a római udvarnál) s Mr Dillon a Sport egyik szerkesztője közt, olly gyászosan végződött. Dillon angol s még néhány év előtt egy londoni sportlap munkatársa volt, de az utóbbi időkben nagy szorgalommal és ügyességgel franczia reporterré képezte ki magát az említett lapnál. A vita egy másik Thomas nevü angol miatt keletkezett, ki ellen több hó előtt a chalonsi lóversenyek alkalmával a berezeg kifogást tett, bogy mint úrlovar vehessen részt a versenyben. Ezen óvásra hallomás szerint az adott fő okot, hogy Mr Thomas kissé üzletszerűen foglalkozott a lovaglással — s mint illyennek az úrlovarok kiváltságaira igénye nem lehetett.— Dillon azonban a „Le Sportban" Thomas mellett emelt szót, még pedig olly hangon, hogy Caderousse hg erre válaszolni tartá magát kötelesnek. De e válasz nagyon éles volt s a „Le Sport" ennek közlését megtagadta. A hg ekkor M. Eugene Chapus-t, a lap fő szerkesztőjét kereste fel, kinek közbenjárása folytán háromszor is módosította válaszát, Dillon azonban ezt még mindig sértőnek találta s kijelentette, hogy rögtön kilép a lap szerkesztőségéből, ha Chapus aválaszt közli. Chapus tiszteletben tartá collegája érzületét s a kivánt elégtételt véglegesen megtagadta. A herczeg, mint M. Chapus mondja, nyugodtan fogadta a visszautasítást, de kijelentette, hogy válaszát valamelly párisi vagy brüsseli lapban okvetlen közölni
