Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-11-10 / 31. szám

491 olly szerencsések mint mi magyarok, kik otthon a vadászidényt január l-jén kezdjük s ép Sylvester estéjén végezzük. Leendő herefordi házigazdám gyönyörű négyes fogatával a gyorskocsi állomáson várt, azonnal hintajába ültetett, maga pedig a kocsisbakon foglalván helyet, gyors ügetésben választékos és kényelmes mezei lakába szállított, mellyet a legújabb divat szerint gondosan rendezett kis angolkert környez. E szívélyes gazdánk tetőtől talpig, kivül belől, intus et in cute valóságos tősgyökeres angol; soha szigethonát még oda nem hagyta, vadász , fogad, versenyez, olvassa a bibliát, ha egyébkor nem is, de vasárnap mindenesetre ; földeit gondosan míveli, barmokat nevel s háza tele van ezüst serlegekkel, mellyeket vagy valamelly gazdasági egyesület díjaként nyert, ha egy hold földén több rozsa termett mint másoknak; hol meg jól felhízott gőbölyeinek vagy tömör gyapjas juhainak itélt a jury. Ha egy részt két lányát, a fehér arczú, nyúlánk termetű, nyájas modorú és beszédű misseket, más részt a hosszú, sovány, parancsoló tekintetű, rikácsoló hangú s ajkaira kigörbülő fogú házi asszonyt tekintjük : rögtön szemünkbe ötlik valósága az angol nök ama rég elismert sajátságának, hogy ép úgy a szépben és jóban, mint a rútban és gonoszban mindig a végletekig mennek ; vagy szépek és jók, mint az angyalok , vagy a megszaladásig rútak és végtelenül hamisak. A lánykák, igen nagy szerencséjökre, apjokra ütöttek ; ebben pedig mindjárt első találkozásunkkor a világ legjobb emberére ismertem. Lakának legszebb szobájába szállásolt, melly szobának majdnem felét roppant mennyezetei ágy foglalta el. Úgy fekszik az ember illy ágyon, mint valami nagyúri halott a diszravatalon. — Kezeinket ezüst ibrikekből mostuk , mellyek valószínűleg szintén valamelly gazdasági egyesület bőkezűségéből kerültek ide , hogy pedig még inkább megtiszteljen, hogy vendégszeretetét olly fényben tüntesse elö, mellyre éltünk fogytáig büszkén emlékezhessünk vissza : derék gentlemenünk velünk együtt két parliamenti tagot is meghitt, kik ekkor ép közel levő kastélyaikban tartózkodtak. Fogadtatásunkkal minden tekintetben meg voltunk elégedve. Reggeli tíz órakor a harang csendülése reggelire szólított. Még eddig senki sem lépett ki szobájából ; most azonban az egész család az óriási theakatlan körül gyűlt össze. Az idősebb kisasszony az első theás csészét nekem nyújtotta, mellyet azonban nagy sajnálattal kellett visszautasítanom, nem levén mindeddig képes európai gyomromat chinai szokásokhoz alkalmazni, melly gyomor, akármit tegyek is vele, többre becsüli azt, a mi a villa végén van, akármelly meleg víznél, ha még olly czukros és illatos is. Vonakodásom az egész családban meglepetést idézett elő, melly egy kis szánakozással s azt tartom igen sok gúnynyal volt vegyes. „Onnemisziktheát"! kiáltottak nagy bámulással apa, anya s gyermekek egyszerre. Murciában hallottam egyszer kérdezni, hogy ugyan mit esznek az emberek reggelire olly országban, hol narancs nincs ? az én kedves angoljaim is valószínűleg azon kérdést intézték magukhoz : váljon mit ehetik reggel az, ki a theát visszautasítja? — A magamféle ember reggelire akár egy tojással is megelégszik ; de ezt nem kapván, vajas pirítóssal csillapítottam éhségemet.