Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-10-10 / 28. szám

449 Oroszlyán vadászataim. (Chassaing önéletírása.) XI. Eddigi sikereim csak mindig felebb és felebb fokozták bennem a vadászat iránti szenvedélyt s most is ép a rengetegekbe készültem, midőn egy napon Ch. de Fr... úr, kit utazási vágya Batnába hozott, látogatásával megtisztelt, kirándulásaim egyikére társúl ajánlkozván. Ajánlata eleintén nem igen esett Ínyemre, mert mindannyiszor tapasztaltam, hogy oroszlyán vadászatra egyedül menni sokkal előnyösehb; de óhajtásának elvégre mégis engedtem. April 19-dikén lóra ülvén, az Aurés hegyekbe mentem s alig hogy a borzolii fensíkot elértem volna, az arabok, kikkel találkoztam, máris arról értesítettek, hogy az erdő szélén oroszlyán csapáit fedezték fel. Azonnal a helyszínére sietvén, csakugyan fris nyomokat találtam, mellyek a hegység északi lejtője felé vonultak. Innét visszatérvén, ismét más csapákra akadtan a homokos úton, melly a borzolii fensikról Sidi-Manzar felé, vagyis kelet felől nyúgotnak visz. — E második hely amannál sokkal kedvezőbbnek látszott, a miért is itt hamarjában biztos leshelyet készítvén, Batnába visszatértem. Minthogy társam már eleve tudtomra adta, hogy se gyalog se lóháton hosszabb útat tenni nem képes : megizentem neki, hogy kocsin mehetünk leshelyünkig s hogy másnap majd délután 4 óra tájban indúlunk. Még jókor reggel arabjaink egyikét a csalétkül szolgáló gebével előre küldtem, magunk pedig öt este felé tilburynkban követtük. Ezután a kocsival magam mentem a borzolii síkon lakó arabok tanyájára s ezt ott hagyva, azonnal visszasiettem , mert a nap már hanyatlani kezdett. Megérkezvén , nagy meglepetésemre lovamat már a földön elterülve találtam ; mi azt látszott bizonyítani, hogy az oroszlyán itt volt s prédáját megtalálta. Társam azonban, ki ezalatt már a leshelyen volt, megnyugtatott mondván, hogy a ló még él s csak pihenni heveredett a földre. Ezután a szegény állatot fektéből felzavartam s helyemet a lesen társam mellett elfoglaltam. Gyönyörű karabinja s e mellett még egy kitűnő párcsővü puskája volt neki, melly fegyverek — minthogy sok gyakorlat után igen ügyesen tudta használni — rendkívüli bizalmat gerjesztettek benne, annyira, hogy megkért, hagynám az első lövést mindenesetre őneki s pedig annál inkább, mert mondhatlan örömére volna, ha Francziaországba visszaérkezvén, azzal dicsekhetnék, hogy az állatok királyára lőtt. Kérésének teljesítését azonban csupán azon föltétel alatt Ígértem meg, ha megfogadja , hogy előbb nem lő, míg én erre jel által beegyezésemet tudtára nem adom. Az időjárás ugyan Afrikában rendesen igen kellemes szokott lenni, de mi ez egyszer az éjben, mellyet czélunk kivitelére választottunk , nagyon megcsalódtunk, mert bár a hold töltében ragyogott, mindemellett az élesen fúvó sirocco által fölvert homok- és porföllegek, fényét egészen elsötétitették. Kilencz után mintegy félórával lovamnak tompa zuhanását s aztán a földön hengeredése közben hangos hörgését hallottam. — Nem volt legkisebb kétségem benne, hogy az oroszlyán a szegény állatot már fojtogatja s csak még nagyságáról és helyze-