Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-10-10 / 28. szám

448 A medve természeténél fogva félénk, úgyszólván gyáva; ha juhot rablott, zsákmányával azonnal megszökik, mintha rosz lelkiismerete űzné. C. upán ha ingerlik és megtámadják, vagy ha kölykeit fenyegetve hiszi, lép föl támadólag. A havasi orvok között a medvénél vakmerőbb a keselyű és a sas.—Ezek nem várják be a támadást, hanem magok támadnak, de csak igen óvatos számitás után, t. i. ha a sikert biztosnak hiszik. Zergevadászok, gyökérásók, vadfübérlők (Wildheuer) elég esetet tudnak beszélni, midőn meredek szirtfalon nagy orvmadár lepte meg őket, melly szárnycsapásokkal igyekezett a hegymászót a mélységbe buktatni. Danuser Keresztély felsbergi erdőfelügyelő 1856 év octoberének egy reggelén magas sziklafal párkányán állva s a mélységbe tekintve zergéket kémlelt. — Erős és gyorsan növekvő suhogás által felriasztva maga fölött mintegy 60 lábnyi magasban nagy szirti sast pillant meg, épen midőn ez bevont szárnyakkal reája akar lecsapni.—Danuser ezen állatnak gyilkos támadási szokását jól ismervén, gyorsan néhány lépést visszaugrik, magát a földre veti s alig hogy hanyatt fekheték , midőn a sas lecsap reája s olly közel suhan el mellette, hogy egyik szárnyának csúcsával érinti. Alig hogy az egész erővel lecsapó állat a fenyegetett mellett a mélység felé vonul, midőn ez rögtön felugrik s golyófegyverével az ismét lassan emelkedő sasra czéloz s azon pillanatban, midőn ez másodszor készül őt megtámadni, reája lő. Az elszánt lövész golyója a madár mellét át fúrván, ez hatalmas zuhanással elébe hull. E szép példány kitömve jelenleg a Majna-Frankfurti gyűjteményt diszesiti. Daczára a havasi élet számtalan fáradalmának, nélkülözéseinek és sokoldalú veszélyeinek — a havasi lakos és vadász bérezi világa félelmes borzadályaival még is annyira megbarátkozott, hogy tevékenységének s többnyire sanyarú helyzetének küzdelemtelt színhelyét, életrabló szédelgös vadásztéreit — rónánk mosolygó virányival, gazdag mezőségeivel, népünk jobblétével s hazánk veszélynélküli kényelmesb vadászataival, szülőföldjéhez viseltető határtalan ragaszkodásánál fogva nem egykönnyen fogná felcserélni. Hogy ezen ragaszkodás megmagyarázható legyen, a havasi világ pompájába, a szorosok és völgymélységek magányaiba kell belépned, az ősvilág romjait kell megmásznod, sziklák tömkelegén s jégpusztaságokon át a teremtő hatalom ez óriási szentélyébe kell hatolnod, melly félénk pillantásod előtt merészen boltozik az égbe föl. S ekkor a havasi világ leirhatlan fennsége egész méltóságában , nagyszerűségében lépend szemed elé, szellemi hangok fognak körül rezgeni s a megtestesült isteni gondolat jelvényei előtt térdre fogsz hullani. Ha az első hatalmas benyomás mámorából kiábrándultál s az óriási tömegek látása szivedet kitágította, még nagyobb és pompásabb jelenetekre fogékonyan intézz az ősidők e sircsarnokaihoz egy kérdést, kutasd az erőt, melly az Őrök éj mélyéből a fény hónába emelé fel azokat, üsd fel e megkövült világkrónika szirtlapjain a teremtés napjainak történetét, fürkészd lételök czélját — akkor majde nagy megdermedt tömegek életet nyernek, az örökkévalóság végtelen körforgásába egy pillantás nyílik meg számodra s a magasztos varázstól megbájolva, a havasi lakos egyszerű boldogságát érteni fogod, érteni : hogy a legszegényebb havasi lakos is polgári szabadsága élvezése mellett szülőföldjét annyi lelkesedéssel szeretheti. Chernel Kálmán.