Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-01-30 / 3. szám

40 ve rendbehozván, azonnal az oroszlány járatos helyeit csapája után kikémlelni indultam. A rengetegeket egytől egyig bejártam s nem volt bozót, nem volt hegyzúg vagy csapás, mellyet mindjárt ez első reggel meg ne vizsgáltam volna. Nem akadván azonban semmi figyelemre méltóra; visszatértem a sátrakhoz, hol a nap többi részét töltöttem, remélvén, hogy este a fenevad majd maga adja tudtomra jelenlétét. Az idő hűvös volt, később még csípős északnyugati szél is támadt s a tölt hold világánál, melly reggelig tartott, kiszemelt helyemről a magaslat minden oldalát tisztán átláthattam, de az éj lefolyt a nélkül, hogy várakozásomnak sikere lett volna. Másnap reggel folytattam kémszemlémet s ekkor már több szerencsével, mert a hegységnek északkeleti oldalán barangolván, a módnélkül sürü burzalai cserjésben két tisztán felismerhető csapára akadtam, mellyek egyike közép termetű, másika igen nagy oroszlányé volt. A süppedékes talajon e csapák igen jól látszottak. Örvendve szerencsémen, a Lambessa felé elterülő erdőn keresztül ismét a fennsík felé vettem utamat, hol a csapák mindig gyakoribbak s még az út homokján is láthatók voltak. Az arabok, kikkel fölfedezésemet közöltem, a nélkül hogy felkértem volna őket, kecskét adtak csaléteknek, mellyet, mint vadászatomnak legszükségesebb s eddig hiányzó tényezőjét, nagy köszönettel vettem. A duartól keletnek körülbelől egy kilométrenyire, a magaslat legemelkedettebb helyén, ép a duarhoz vezető úton rögtönöztem czélszerü leshelyet : kis gödröt ásván, ezt erős czölöpökkel kerítettem be, mellyeket ágakkal elfedvén, kész volt a várda. Esti hatodfél órakor erős és mélyre bevert czövekhez kecskémet kikötöttem ; azután két kettős csövű puskával, pár pisztolylyal s dákossal ellátva, leshelyemet elfoglaltam. Eegyverzetem jobb volt, hogysem egy ellenség támadásától rettegnem lehetett volna. Kis idő múlva kecském egyedül látván magát elkezdett mekegni ; de a mint az éj beállt, tökéletesen elcsendesedett. — Hét óra tájban a legélénkebb nyugtalanság jeleivel újra elkezdett mekegni s mintha valamit közeledni látna, folytonosan a bozótnak átalellen levő nyílására tekintett. Az idő felséges, a holdvilág gyönyörű volt. Egész figyelmemet az útra fordítottam, mellyen mintegy 80 lépésnyi távolig mindent tisztán meg tudtam különböztetni : de nem mutatkozott semmi. Kilenczedfél óra körül két sakál jelent meg mintegy kétszáz lépésnyi távolban ; de ezeknek csak zaját hallottam, mellyet alig öt perez múlva az oroszlánynak kétszer egymásután eldördülő hatalmas ordítása némított el. — Ez ordítás nemsokára mindig hangosakban kezdett közeledni s félórai vártatra a Lambessa felékanyarúló úton, hol már a magaslatot szeli át, alig százötven lépésnyi távolban hallottam ismét. Már nagy örömmel kezdtem hinni, hogy ellenem elém jő, sőt egy pillanatig már láttam is óriási alakját, midőn egyszerre csak rögtön megfordúlt, a sűrűségbe visszatért s ismét a legmélyebb csend állott be. Nemsokára leshelyem mögött ismét nehéz lépteket hallottam atalajt födő haraszton s mintegy harmincz lépésnyiről hangos fújás hallszott a sűrűből ; szerencsétlenül azonban semmit sem láttam s ha megfordúlok, a legkisebb nesz elárúl.