Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-09-20 / 26. szám

417 hogy vége a földre ér, követ tesz reá s dolgára megy.—Három éves koráig folytatja a nevelést. Innen négy éves koráig többet kell dolgoznia, de több tápot is kap; most már sarkantyúsan üli meg s korábbi leczkéit szilárdítja. Mindemellett azonban némelly ló erkölcsössé válik. A rúgás például nem épen szelídség jele. Ezen tulajdonosa úgy segít, hogy rá ülvén, hátuljával tövisbokor felé állítja lovát; ez ingerlékeny, hátrál, kirúg, megkarczolja lábát, szívére veszi a leczkét s megjavúl. A csikó neveléséről szóló fejezetben sok olly részlet fordúl elő, minek idomárok is hasznát vehetik. Van továbbá sok gyakorlati útmutatás az arab ló élelmezésére, gyógyítására, szerszámára, lovaglására stb. nézve. — Szerző szabályokat közöl, mint kelljen az arab lovat megválasztani és megvenni. „Soha se válasz—úgymond az arab—egyenes orrlynku s hosszú puha fiilü lovat. Nem sokat ér az ollyan ló, melly nem fekszik le s futás közben farkát csóválja. — Ne bízz a lóban , melly benedvesíti abrakos tarisznyáját s őrizkedj az ollyantól, melly harap és rúg ha lovasa leszállott róla. — A siket ló maradjon igavonónak, rögtön felismerheted hátrafektetett hosszú füleiről. Látásával, hallásával, szaglásával ha nem is mentheti meg veszélytől gazdáját a ló, de figyelmessé teheti. — „Azt mondja : Óvj meg az előttünk lévőktől, én megóvlak a mögöttünk lévőktől." — A ló látérzékéröl sokat tart az arab. „Az oroszlyán— úgymond — és a ló egyszer a fölött vitáztak, mellyik lát jobban. Az oroszlyán sötét éjen fehér szőrszálat látott meg tejben , a ló pedig fekete szőrszálat szurokban ; bíró elé került a vitás ügy s a ló nyert. " Néha egy ló birtokán ketten osztoznak.—Példáúl egy kancza értéke 100 duro, a tulajdonos 50 durot kap szövetségesétől s átadja neki a kanezát. Ez a lovat minden czélra használhatja s razzia esetében a zsákmány három negyede övé, egy negyede a szövetségesé. Ha háborúban esik el a kancza, a veszteséget megosztják, ha azonban máskép vesz el, az egész veszteség a vevőt terheli s az eladónak még 50 durot fizet. — Ha méncsikaja van a kanczának, ezt a vevő egy éves koráig neveli, ekkor eladják s osztoznak árán ; de ha kancza a csikó, egy éves korában megbecsülik s az eladónak jogában áll az anyát vagy a leányát választani, kiegyenlítvén az értékkülönbséget. Illy alkunak azonban ménekre nézve nincs helye. A lovát eladni kivánó arab soha sem határozza meg az árt előre s az alku körülbelől ez : „Vevő : add el és nyereséged lesz. Eladó : vedd meg és jól jársz vele. V. Szólj tehát ; vetted vagy nevelted ? E. Sátramban saját gyermekem gyanánt neveltem. V. Mit kínáltak már érte ? E. Száz durot kínáltak már érte. V. Add el nekem ezen az áron és nyersz rajta. Vagy mond meg, mit kívánsz érte ? E. A mit kívánnom Isten rendelete. V. Megjavítom az előbbi vevő ajánlatát s tíz duroval többet adok. E. Elfogadom; vidd el a lovat s ahány szőrszál van a hátán, Isten annyi boldogsággal áraszszon el." Az arab nem használja az európai lócsiszár fogásait, hanem keleti dagályossággal dicséri ki lovát. Példáúl elmondja a vevőnek : — „Vedd le nyergét és hizlald szemeidet. Ne nevezd lovamnak, hanem gyermekemnek. Tiszta mint az arany. Sötétben is meglátja a hajszálat. Beéri a gazellát.— Azt mondja a sasnak : jer le vagy én megyek fel hozzád.—Nincs testvére a világon.