Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-09-20 / 26. szám

416 tói a szügyet és gyorsaságot; viperától a fark rövidségét. Tiszta vérű ló egyéb jelekről is megismerhető : „Nem kényszerítheted, hogy árpáját a magáén кivül más ló abrakos tarisznyájából egye meg ; szereti a tát, gyepet, árnyat, csermelyt s e tárgyak látására örvendetesen nyerít. Ritkán iszik anélkül hogy a vizet elébb fel ne zavarná s ha ezt lábaival nem teheti, letérdel hogy orrával tegye; minduntalan fodorítja ajkait, szemei folyvást mozognak, füleit felváltva szüntelen hegyezi s fejét jobbra balra forgatja, mintha beszélni vagy valamit kérni akarna. Ha mindezen tulajdonságaihoz mérsékletesség járul, tulajdonosa ollybá veheti, mintha két szárnya volna. Az arabok a jó lótól megkívánják , hogy egy meglett embert ruhacsomójával és mindkettejük számára való élelemmel, ezenkívül zászlóval szeles időben is, vinni s még szükség esetén holt testet is hurczolni s egész nap étel és ital nélkül futni legyen képes. Véleményük szerint a mén húsz—huszonöt, a kancza huszonöt—harmincz évet él.—Közmondásuk : „hét évig öcsémnek , hét évig magamnak, hét évig ellenségemnek." Az arab a kanczát a ménnél többre becsüli, mert több hasznot hajt. Vannak, kik 40,000 forintot vettek be egy kancza ivadékaiért. Mohammed mondja : „Első a kancza; basa kincs , háta tiszteletbely.—Legnagyobb áldás az okos feleség és a termékeny kancza." Azért is inkább kedvelik a kanczát, mert harczban nem nyeríts éhséget, szomjat és hőséget jobban tür a ménnél. — A saharai arabok ingyen hágatnak méneikkel, de nagyon megválogatják a kanczát s visszautasítják a kérelmet, ha a kancza vére nem hasonló a csődőréhez. A vemhes kancza a legnagyobb gondviselésben részesül s ha megellik, minden képzelhetőt elkövetnek, hogy neki és csikajának baja ne legyen. Ezutóbbit arabnő veszi ápolás alá. — Szájába fúj hogy a tajtéktól megtisztítsa, egykét friss tojást tölt belé mielőtt szophatnék, másnap gummit, tetart és paprikát tör és vegyít össze, olvasztott vajjal felereszti s hajtószer gyanánt adja be a csikónak. Az első nyolcz nap alatt a test különböző részeit dörzsöli, bogy alkathibákat orvosoljon. Mihelyt megellett a csikó, a jelenlevők egyike karjaira veszi s egy ideig olly

7 zaj közt minő csak üthető, hordozza. — Azt hiszik, hogy a csikó már születésekor megszokván a zajt, nem lesz ijedős. Háború idején azonban az ellett méncsikót rögtön elvesztik, hogy anyjának hasznát lehessen venni.—Kanczacsikót soha sem vesztenek el; elveszik a csecstől s árnyadó sátorba viszik, hol az asszonyok juh- és tevetejjel táplálják. Ha a kanczacsikó utazásközben elletik, tevére teszik s lelietö legnagyobb gondját viselik. Kanczák tulajdonosai néha csak azért is megölik a méncsikót, hogy anyját kíméljék. — Ha ezt teszik, nem mulasztják el asszonyok által addig fejetni, míg teje elzüllött. A csikó neveléséhez korán fognak, hogy annál tanulékonyabbá tegyék. Tizennyolcz hónapos korában megülik ; később megülve szemre erősebbnek latszik, de kevesebb fáradságra képes. Harmincz hónapos korában arra tanítják a csikót, bogy a pillanatban, midőn lovasa leszállott róla meg se mocczanjon helyéből. — Ez fontos kellék az arabnál, tekintve élete módját. Vásárra érkezik az arab, húsz huszonöt ló közt leszáll; gondolod odaadja valakinek tartani lovát? nem , a kantárt átveti fején