Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-05-30 / 15. szám

230 bályok igényein túl tilalmazva, itt a nagy orvmadaraknak legérdekesebb fajai vagy állandó hazát találnak, vagy pedig csak vándorlásukban vonulnak át. A barna keselyű (vultur fuscus) a bérezek közt ütötte fel sátorát s míg a fa, mellyre fészkét rakta fennáll, a fészek is megmarad. Változtatja e ezt, vagy pedig hü marad az egyszer lakott tanyához? nehéz volna bizonyítani. Csak annyit tudunk, hogy az erdőből kiálló ugyanazon nagy fák tetején évek óta fennállnak ugyanazon fészkek s ezekbe kora tavasszal egy vagy két petét tojnak s 8 hétig ülnek rajta. — Egynél több fiókot ritkán költenek ki s ez is olly lassan fejlődik, hogy sokszor még júniusban is pelyhes , júliusban tollasodik fel s csak augustusban kezd szárnyaira kapni. — Ha tehát azon nehézségeket tekintjük , mellyekkel az idétlen fióknak illy hosszasan tartó táplálása jár, nem kell csodálnunk, ha minden fészekben csak egy fiók növekedik fel. Ez a főoka e madárfaj szaporátlanságának s ezért tűnik el végképen azon vidékekről, hol ok nélkül pusztítják. A fakó keselyű (vultur fúl vus) e hegycsoportban nem fészkel s csak ősszel fordúl meg ott prédakeresés végett. Hazája az alduna melletti hegyek közt van. Sasok közül itt fészkelnek : az arany sas (aquila imperialis), a réti sas (a. albicilla) s némelly kor az itt „kigyászó sasnak" nevezett halász-sas (pandion halyaetus.) A fekete vagy parlagi sas itt nem fordúl meg. Az őszi vándoridényben pedig jönnek e tájba a fakó keselyűn kivül még a tollas sas (a. pennata) és a barna sas (a. naevia). Mind ezen nagy szárnyasok lövetése, ha nem találkozik velük esetleg a vadász, legkönnyebben történik csalétek vagy bagolykunyhó mellől, és a fészek alatt tavaszkor. Midőn ez évben a szalonkaidény alatt gróf Chotek Rudolf meghívására őt és bátyját futaki uradalmukban meglátogattam, alkalmam nyílt a rég óhajtott keselyű lövésre szert tenni. Szalonkát vadászgatva többször láttam már sasokat, a rónában elterjedő tölgyesek körül. — Majd csak a magasban kóvályogtak , a nap sugaraitól arany szinnel elöntve ; átható látásuk ekkor talán valami zsákmányt fedezett fel s mielőtt arra lecsapnának, elébb kémszemlét tartottak , nincs e veszély körülöttük. — Majd ismét csak kimért lassú szárnymozdulatokkal, a légtenger láthatatlan hullámai által hordva, vagy elnyújtott evező tollaikon nyugodva vonúltak a magasban, emlékeztetve Manfred szózatára: „Oh te! kinek szabad röpte egekig ér, felhőket szegő szárnyas áldozár , gyarló szem pályádon nem követhet (Byron). A keselyűt, főkép szárnymozdulatainak lassúsága s a látcső segítségével a sötét testből kifénylő tarfő, messziről megismertetik. A róna erdőkben nem tartózkodik ; a sikra is csak akkor jön, ha marhák hullái csalják le, millyeket éles szeme nagy távolságból fedez fel. Ha igaz, hogy ez lenne egyedüli tápszere, úgy e jó tulajdonsága miatt megérdemlené a kíméletet. A melegebb éghajlatok alatt, hol a hullák felszedése által olly üdvösen hat a légtisztításra, nagy tiszteletben áll, így kelet-Indiában és Egyptomban. Nincs példa reá, hogy élő s ép nagyobb állatot megtámadna. Nélkülözi testalkotása miatt ama ruganyosságot, mellyel a sasok bírnak s nehézkessége miatt a tamadó vagy ölő szerepre kevésbé alkalmas és hajlandó is egyszersmind mint amazok. — A hiú „akarnék de nem birok" a keselyű rosz tulajdonai közé nem