Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-05-20 / 14. szám

219 Majd ismét megzendül a „Szózat", megzendülnek harczias dalaink, szól a zene, ropog a puska, mígnem sebes csolnakaink Alpár partjaira felkanyarodnak. Bocsánat e kitérésekért.—Felosztásom szerint, következik: az agarászat. Ennek tüzetes vázlatába nem bocsájtkozhatom. Korábbi időkben az agarászat nálunk jelentékenyebb lendületnek örvendett.— Közönségesebb állapotú polgár is tartott jeles agarakat; most csak elvétve észleljük a nyulászat e nemét gyakorolni s egykét úriemberen kivül agarat senki sem tart. Agarászati versenyekről e szerint, nálunk szó sem lehet, már pedig köztudomású dolog, hogy az agarászat olly vidékeken, hol versenytérek nincsenek, jelentékenyebb fokra nem emelkedhetik. Ezekután elmondom még, minemű élményekkel szolgálnak : kocsi-, szán-és talpaló vadászataink. E három nemét vadászatainknak egybe kell foglalnom, mert lényegileg ugyanegyek; mind a háromnál a személyes képesség biztosítja a mulatságot, a mennyiben a vadászebek végkép kihagyatnak a játékból. — A lényeg abban áll : hogy a vadász, kitűnő gyakorlati ügyességénél fogva, a nyúlat fektében több száz lépésnyiről kilássa. Avatatlanok azt hiszik, hogy a kinek éles látása van, egyszersmind az emiitett ügyességgel is bir. Tapasztalásból állithatom, hogy e hiedelem fölötte téves. A leggyakorlottabb, legügyesebb, egyszersmind legjobb szemű rendes vadász, ha minden egyéb vadászati szakavatottságon kivül, a nyúlat fektében kilátni sajátos gyakorlattal nem bir, éleslátásának e téren semmit sem fog köszönhetni. Állításom bizonyítására szolgál a természetnek azon csodás jelensége, hogy a nyúl akár gazosban, akár homokbuczkákban, homokos talajú szántásokban, rétek aljában, gyepen, kaszálókban, bokrok tövében húzza meg magát, a vaczokból kilátszó testrészének színe a közvetlen közeli színekkel annyira összejátszik : hogy e részben a leggyakorlottabb szem is csalatkoznék; sőt színéről még a fekete szántásokban is alig felismerhető, főleg ha bánnilly csekélyded gaz vagy ballangó mellett — a mint legtöbbnyire történik — vaczkolja be magát a mély borozdákba. A fogolytoll szine is ép így összevág minden közeli színekkel. Legügyesebbek a vadászat e neme körül vadászatkedvelő némelly tanyagazdáink, egykét iparosunk, különösen pedig a folyvást ezt gyakorló vadászgányóink. A kocsivadászat ősszel kezdődik és tart mindaddig, míg a hó olly mennyiségben le nem hull : hogy a szánkázás alkalmassá válik. Nemcsak a vadásznak, hanem a lovak kormányzójának is kell birni az emiitett ügyeséggel, hogy a lovakat czélszerüen kormányozhassa. A kocsis körben hajt és mind szűkebb térre szorítja a kiszemelt prédát s a midőn már olly közelbe vitte a vadászt, hogy a távolság alig tiz tizenöt lépésnyi: ez, a nélkül hogy a kocsi megállna, arról hirtelen lelép, és minthogy a nyúl soha egyéb tárgyra, mint csak a tovább robogó kocsira ügyel, a vadász tetszése * szerint közelíti meg a mereven fekvő vadat s lövi ki vaczkából. A lövésnek is meg van a maga sajátsága. — Mindig szemközt kell a vaczokba lőni ; a keresztbe lövés, noha a czél így sokkal nagyobb, igen csalós, mert a vaczok oldalai felfogják a serétet. — Különösen mély hóval, a midőn a szem csalódása igen