Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-05-20 / 14. szám

220 nagy, tapintatos kiszámitással kell lőni; különben a czélba vett nyúl helyett a vaczkoláskor halomra túrt havat sepri a serét. A szán vadászat kényelmesebb akocsivadászatnál. Ehez közönséges parasztszán használtatik, mellynek két oldalát csupán egyegy szál deszka képezi s e körülmény a vadász fel- és lelépését igen kényelmessé teszi. Különben a szánróli vadászat ép úgy történik, mint a kocsivadászatnál leírva volt. A foglyászat szánvadászattal legeredményesebb. A fogoly szintúgy mint a nyúl, távolból a hó felett feladja magát, közeledéskor a hóba mélyed s e vadászatnál tűnik ki főkép : hogy a fogoly valóban fogoly. — Ha a vadász szánvadászat alkalmával fogolyfalkára akad, ezt közönségesen egy lábig elveri; mert egyegy lövésre, a mindig rakásban ülő falkából kettő három, sőt van eset hogy öt hat darab is ott marad, a többi felröppen ugyan; de röpte nem messzes, hanem a mély hóba ismét bele vágódik és ki nem kel, bárha a veszélyt közeledni látja is, míg ujabbi tüzelés föl nem veri. — Ha illyenkor sas vagy karvaly mutatkozik a vadásztér felett, a mi rendesen megtörténik, a foglyot nem ritkán lövés nélkül kézzel összefogdoshatni s gyakran megesik, hogy a hó alatt úgy elrejti magát, hogy a vadásznak gázláshoz kell fognia és csak a talpa alatti nyekegésröl tudja meg, hogy a keresett fogoly föl van fedezve. A talpaló vadászat körül ép az a gyakorlat, a mi a kocsi- és szánvadászatnál. A gányó nagy távolból kilátja a nyúlat vagy foglyot s mind egyre szűkebb kört gázol, mígnem a lövés bizonyos. Vannak gányóvadászaink, kik egy télen át, természetesen ha a tél igen havas, hatvan, nyolczvan, sőt száz darab foglyot s ugyanannyi és még több nyúlat ejtenek. Van még egy másik neme is a talpaló vadászatnak, olly egyénekre szorítkozó, kik a nyúlat fektiben ki nem látják s vadászebeket sem tarthatnak. Ezek többen társaságban naphosszat összevissza gyalogolják a vidéket és úgy gázolják ki a nyúlat. Minden előnyük abban áll, hogy igen nagy tapasztalással bírnak a helyeknek az időjárás szerinti kiszemelésében s tudják a nyúl és fogoly hol és mikor szokott tartózkodni. — Következik : a hajtó és kör vadászat. Nálunk azáltal különbözik a hajtóvadászat a körvadászattól, hogy a hajtóvadászat nagy terjemü tüskebokros, borovicskás és nyomorúlt törpe nyárfás buczkásainkban, újerdőtéreinken és rengeteg nádasainkban; a körvadászat pedig a síkságokon foly. A hajtóvadászatnál a vadászok elállják a tervszerinti vonalat ; a hajtók pedig azzal szemben, egy vagy két órai időt igénylő félkörhajtást tesznek. A körvadászat az, a midőn mindegyik vadász közé két hajtó sorakozik s egy tömegből két szárny indúl meg jobbra és balra, egyegy lovas vezetővel. Ezen két szárny addig halad körvonalat képezendő, míg a két lovas összeérvén, a tömeg végkép feloszlott. Ekkor a lovasok az utánuk vonúlt hajtókkal s vadászokkal megállapodnak, az áttelleni körvonal pedig amazzal szemben megindúl. — A kör illy módon mind szűkebb lesz, úgy hogy a vezénylő végre megtiltja a körbe lövést és bevárván míg a bennszorúlt vad a körből nyakrafőre kitörekszik, ekkor a körön kivül történцек a lövések.