Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-05-20 / 14. szám

217 A hajnalpír első sugarával már kijött a gyár mérnöke minden tisztviselővel s munkással ; hogy miként létemről meggyőződjenek, mert azt hitték valami veszély ért. Többen közülök hallották lövéseimet s tudván, hogy ezek az oroszlányokat illetik , segítségemre akartak jönni, nem is álmodva, hogy jövetelük a veszélyt még csak nagyobbítaná : a mérnök azonban e szándokuknak ellenszegült és saját világos tilalmamat hozván eszükbe, melly szerint őket az eféléktől a legszigorúbb intéssel óvtam, kijöveteliiket meg nem engedte. Most azonban világossal közeledvén, leshelyemtől mintegy 15 métrenyíre egyik oroszlányomra bukkantak, melly dermedten az árok mellett feküdt. Kiáltásaikra előbújván, a mérnök azonnal kezemet ragadta meg s még mielőtt szerencse kivánataira felelhettem volna, az árokban fekvő második oroszlányt pillantván meg, felkiáltott : nézzétek , itt még egy fekszik. Ezután lejött leshelyemre, hol neki az éj eseményeit elmondván, ismét kimentünk a két oroszlányt felkeresni, mellyeket még nem láttunk volt. Eleinte az egyiknek csapáját követtük , melly a sorghón tört keresztül s itt-ott valóságos vértengereket találtunk , mellyek arra mutattak, hogy az oroszlány az erdőbe menekült. E vérfoltok után haladván, csakhamar a másik oroszlány csapáit is felleltük, mellyek az elsőéit keresztben szelték át. Ennek is sok vére folyt el, mellyet a hegyvégig követtem, hol társaimtól elbúcsúzván, egyedül mentem a további keresésre. Délutáni három órakor még semmire sem akadtam volt, de meg levén győződve , hogy mind a kettő súlyosan van sebezve, hittem hogy nem sokára meg kell őket találnom. Bajomra azonban tegnap óta se nem ettem, se nem ittam semmit s így az éhség és fáradság haza menni kényszerített. Visszamenet felszedetvén a hely színén maradt két oroszlányomat, még az napon Bathnába tértem. Négy nappal később nyájaikat a hegységben legeltető pásztorok rögtöni ijedelembe estek, ökreiket s juhaikat hirtelen rendetlenül szétfutni látván. Hárman voltak s mindannyian puskával ellátva.—Kíváncsiságtól indítva, hogy okát barmaik ez ijedelmének kitudják, mintegy 20—25 métrenyire a sürübe hatoltak, hol leírhatlan csodálkozásukra s borzalmukra sebzetten fekvő nőstény oroszlányt találtak, melly még némi életjelt adott. Ketten csupa csodálkozásból azonnal megoldták a kereket, a harmadik, ki a többinél bátrabb volt, meg akarta a fenevadnak adni a kegylövést, de puskája csütörtököt mondott. Ez arab azonban észrevevén , hogy az oroszlány megkísérelve a fölkelést, erőtlenül rogyott vissza : e körülményből bátorságot merített s több társát összehíván, ezek a fenevadat kövekkel végezték ki. — Ezután kivette belőle mindenik a maga részét t a 1 i s m a n-nak, ki fejét, ki lábát, ki körmét vágta le , de legtöbben a bőrében osztoztak. Minthogy a dolgot nekem még ugyanaz napon hírül adták, ennélfogva magam is rögtön kimentem s a felkonczolt oroszlányban csakugyan az én sebzetteim egyikére ismertem. A hely, hol az arabok kivégezték, alig egy kilométrenyire volt a ponttól, hol a nyomozással felhagytam vala. Fel akarván használni az alkalmat, összejártam a rengetegeket, hogy talán sikerülend még a negyedik oroszlányt is megtalálnom. — Nem is került a keresés sok