Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-01-20 / 2. szám

19 egyházát, Nagy-Kállót, kissé jobbra pedig Miskolczot meg lehet különböztetni ; Gömör és Szepes megyékbe is jól belátni, a merre a láthatárt a Kárpátok ezüst koronaként diszitik. Ezen a hegylánezon van a Szinnai kő, egy kisebb s egy nagyobb hoszszas koezkaalaku óriási szikla a hegy csúcsán s nem messze tőle az úgynevezett tengerszem, egy az ungmegyei vashámorok kedvéért magas, falazott gáttal készitett mesterséges nagy tó, a hegy éléhez igen közel; mind a három felettébb regényes kirándulási hely. Az ezen hegylánczból éjszakra s délre lefolyó patakokban pisztráng bőven találtatik. E hegyláncz déli lejtője azonban a szalonkavadászatról nevezetes, mert ez levén a messze sikság után a legelső hegyláncz, ebben állapodnak meg tavasszal legelőbb a szalonkák s ha felebb húzódtak is már, de hirtelen zordonabb idő áll be : seregesen ide hátrálnak vissza ideiglenesen, mint megszokott állomási helyükre s ekkor különösen mint külömben is nagy pusztítást tesz köztük a Nagy-Mihály és Őrmező vidékebeli vadászkedvelő társaság, mellynek tagjai közt első helyen áll a három gróf Sztáray testvér, kik azonban még kitűnőbb medve- és vaddisznó vadászok. rr Legszebb mert legjobban rendezett vadászatok esnek Őrmezőn Szirmay Sándor grófnál, hol egyéb vad felett leginkább a farkasokra irányúi a fő figyelem s némelly évben olly szerencsével, hogy már egy hajtásban öt is esett s egyéb vad is bőven.— Atalában valamint itt ugy másutt is e vidéken leginkább hajtóvadászatok tartatnak s csak ritkábban kopóvadászatok, részint mert talán kényelmesebb az első, főkép pedig azért, mert az e vidéki valóban kitűnő kopó napról [napra ritkább lesz. Gyermek koromban még többször vadásztam így s alig győztem csodálni a hevet és kitartást e kopóknál, mellyek legtöbbje a vaddisznót is sikerrel hajtja s meg is állitja ; ezek közé tartozik azon Orosz-Porubai lelkész néhány kutyája is, mellyek előtt ő már 60—70 darabot lőtt egy maga, vagy legfelebb egy kerülő kíséretében. E kopókról az 1858-dik évi felső-zempléni vaddisznó-vadászat leírásában tettünk említést. A vizslavadászat az egész felső vidéken ki nem elégitö s alig is van egy két helyen valakinek vizslája. Mig az előbb emiitett erdős hegyláncz nyugottól kelet felé mintegy bezárja a Zempléni felső vidéket, addig nyugoti részén e vidéknek egy nem kevésbé nevezetes hegyláncz vonúl le egész Ujhely vidékéig , hol a hegyaljai hegyekkel egyesül. — Ezen hegylánezon a zempléni részen a zamutói, a sárosi részen pedig a veresvágási határban van Európának (s talán a világnak is) egyetlen opál bányája. — E hegylánczban a múlt évtizedben csak néha mutatkozott vaddisznó, most azonban már a mi Krajnyánkról ezen — a boldogabb vidékeken nem ismert vad levándorolt sőt megtelepedett előbb e hegylánczban, azután ebből lefelé a radváni és mikóliázi, újhelyi és pataki hegyekben is, sőt már a Hegyallján is, a világ első borát termő szőllők feletti erdőkben, Tolcsván, Erdőbényén felüti szurtos fejét s dobogó szívvel s golyóra töltött csövekkel indúlnak reájok az eddig csak nyúlat és vadkacsát lőtt hegyalljai vadászok. Midőn ezelőtt 15 évvel e hegylánczban először mutatkoztak vaddisznók, utána indultak a rehéczi közbirtokosok kerülőstül, szakácsostól, inasostól; s midőn az első kant az egyiknek szakácsa elejté, reá ült az ura s elkezdi a kant osztogatni, mondván: 2*