Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-01-20 / 2. szám

20 ezt a darabot elküldjük az administratornak, ezt az első- ezt a másod- alispánnak, ezt ennek, ezt annak s mire már mind elosztotta, azt mondja szomszédja: hát neked mi marad? — erre a kan felkél, ledönti hátáról lovagját, és miután mindnyájan utána lőttek , elment s talán még most is szalad. Az imént említett hegyláncz erdőségeiben tartatnak fenn Hermány mellett a Bujanovics Rudolf által rendezett s ollykor igen érdekes vadászatok, a közepén a Dargó hegységben ; a szalánczi, erdőkben a gr. Forgács Kálmán és a szilvas-újfalusiban a Vandernátli Vilmos, a radványi, telkebányai és komlóskaiban a Károlyi Ede grófok vadászatai. A megyénket Sáros és Abaúj megyéktől elválasztó ezen hegyláncztól kelet felé fekszik közép Zemplénnek alig néhány hosszas dombbal félbeszakított sík vidéke, sok sportsman lakhelye, sok szép agarászat és az ezen lapok olvasói által jól ismert velejtei kopászat színhelye. —E vidékeken már több a nyúl s a vizsla elébe való szárnyasvad. Közép Zemplén zárköve Velejte. Innen tovább délfelé jobbról a Hegyallja fekszik, mellyet a Bodrog mintegy alámos és Tokajnál a Tiszával egyesül ; egyesülésük felett van azonban néhány négyszög mértföldnyi örökös víz alatti vidék, melly némelly éven át ugyan részben kiszárad és sok egyes tóra oszlik, de némelly évben mindig víz alatt van sfelterjed egészen Patakig, Lukáig, Páczinig és Czigándig. —E vizeken esnek aztán a legérdekesebb vadászatok. Le voltak azok úgy hiszem már e lapokban írva, kimerítő jellemzésükre azonban ivek kellenének. Minden évben jókor és később tavasszal ki szoktunk idejárni tarsáságban, tizen tizenöten. Akár Patakról, akár Lukáról vagy bárhonnan induljunk, mindenütt van szolgálatunkra készen álló csolnakos; mindenikünk egy-egy csolnakba ülve, mintegy csatárlánczban indulunk el és bolygunk a nádasok közt, csak délben és éjre találkozván. Egész napon át lövünk mindenre mi reánk jő ; azt hinné az ember, hogy folytonosan tartó csatában van, csak hogy ágyuk nélkül. Ha ugy történetesen egy szép napon Patakról, Lukáról, Czigándról és Bálványosról Károlyi Ede gróf itteni vadásztanyájáról egy-egy társaság bolyong a vizeken, ákkor annyi itt a puskaropogás, mint egykor Isaszegnél vagy az Acsi erdőnél. Ha kora tavasszal jössz ide, akkor még nem fészkel a sok vízi vad s igy hamarább kel, nehezebben lőheted, de annál nagyobb a száma, mert nem csak az van itt, a mi nyáron át marad, hanem az is, a mi Lengyel- és Oroszországba tova vándorol , itt tart egy ideig állomást; van illyenkor itt vagy 10—12-féle szalonka, a nagy s görbe orrú goj^ertől kezdve lefelé egész a legkisebbig, egész seregekben szállanak fejed felett fel s alá, többnyire kissé magasan, legtöbb közte a szürke és barna begyes faj, begyük erösebb és szebb tarkázattal. — A kora tavasz legérdekesebb vendégei azonban a gyöngyvérek, kisebb és fekete szinü , keskenyebb s hegyes szárnyú vadludak , mellyek nyáron át a hideg éjszaki vidékeken s itten csak ideiglenesen tanyáznak. Ezek milliónyi seregekben vannak, nappal csak igen magasan repkednek s éjre e vizek mellett a partokra húzzák meg magukat és táborszemeket állítanak fel s azért igen ritkán lehet őket lőni. — Néha sikerül ugy, hogy az illy éji tanyájokul használt tarló mellett egy vízér foly, e vízeren szorosan a part alatt megy az ember egy csolnakban, az evezővel csak a víz allján lökvén tova magát, hogy semmi zajt ne hallasson ; így aztán a part felett elnézve a csendes éjben néha sikerül közelről meglopni a