Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-05-10 / 13. szám

Szombat, máj. 10. 13. sz. Hatodik évfolyam 1862. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Kecskemét és vidéke. (Folytatás.) Már alkonyodóban volt, midőn szánunk nyílsebesen csúszott, haza felé. Szemben a maró éjszaki széllel sokat kelle szenvednünk. — Arczunk bőrét a szibériai hideg kékszederjesre szívta fel ; a szakái, bajusz, szemöld, még a szempillák is jégcsapokkal borítva, ismeretlenné tették az embert elannyira : hogy udvarba léptemmel házi ebem idegent képzelve, megrohant ; a cselédség kétkedve nézett rám ; az ölelésre sietett kedves kis feleség pedig a jövevényben egyelőre férjét föl nem ismervén, pirulva rezzent vissza, mígnem hangom csakhamar mindent kiegyenlített. Nagy lön a sürgés forgás. A kandalló melege fel volt szítva, körüle legkedveltebb barátaim pipafüst közt hánytorgaták az ország dolgait. — Az asztal meg volt terítve s egy kedélyes estély lyel földi örömeimet ismét gazdagitám. „Tudtam : hogy nem lesz sikere a vadászatnak; mond beszédközben egyik dilettáns vadász barátom— „azért ovakodtam ezúttal kimenni." „Na ezért csakugyan kár volt egész nap kint fagyoskodni," véli a szeretett feleség. „Igaz, mondám, de az is való, hogy a gyógyászat kárára, ismét edzettebb testtel jöttem lakomba s baráti körötökbe." „Múltkor olvadás volt, folytatám a szót : a nyúl nem menekülhetett kopóink éles szaglása előtt. Mindössze 28 darab nyúlat ejtettünk hatan, sokkal rövidebb idő alatt, felényi fáradsággal. Igaz, hogy most a nyúl is igen megfogyott. " Az emiitettem olvadásra ismét nagy hideg lett ; a lágyulás miatt megrokkant 13