Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-04-10 / 10. szám

148 Nem bámulhatjuk a régieket, hogy az istenek elseje mellé a sast képzelték s hogy e hatalmas állat karmaiba a villámot adták. Az oberlandi zergevadászok bizonyítása szerint az arany sas még az arany héján is túl tesz, melly utóbbinak röptét pedig csupán a keselyűé haladja meg. A sas testének súlyához vessük még a zsákmány súlyát, mellyet körmei közt tart ; vegyük figyelembe, hogy e zsákmányt néha messze távolból, valamelly mély völgyből ragadja el s viszi a legmagasabb hegy csúcsáig, söt vele a havasok lánczolatán repül át, melly egyik országot a másiktól választja el : s azután vonjunk következtetést ebből, milly ropant izomerővel kell ez állatnak a természettől megáldva lennie , ha az elragadott zsákmány példaúl zerge vagy juh. A mi pedig külsejét illeti, milly tüz , milly méltóság nyilvánúl tekintetében még a kalitka szük falai közt is, mikor a hatalmas állat már csak egy fogoly király. Éles látását az ösztön méginkább elősegíti s a szárnyatlan kis sas is meglátja már apját s anyját olly távolból, mellyet emberi szem soha el nem ér. Egy elragadott gyermek súlya se hátrálná vagy akadályozná gyors röptét s a gyermek okvetlenül veszve volna, ha dajkája a sasnak rézsut irányban tenni szokott rohamától meg nem óvná ; rézsútos irányban mondjuk, mert rendesen így ragadja meg e királyi madár szárnyainak hatalma suhogásától megijedt megzavarodott áldozatát. Zeller neje, mikor még kis gyermek volt, egy alkalommal egészen egyedül valamelly sziklán játszott, a mint egy óriási sas a magasból öt megpillantva , rácsapott. — Szerencsére a közelben egy vadász a sast már előbb leste, a nélkül hogy a gyermeket észrevette volna s midőn a kegyetlen orvmadár elég közel volt, bele lőtte golyóját. Nagy meglepetéssel csak ezután találta az elejtett madár teste mellett a kis lyánkát, ki így kettős veszély elöl menekült meg ugyan, de azért halálaig viselte fején a sebhelyeket, miket a sasnak éles karmai vágtak. Fészkét a sas mindig olly helyen rakja, hova üldözői el nem juthatnak : magas, meredek sziklák párkányain, mellyeket ember meg nem mászhat s hol fiai védve vannak a nyestek, görények s más ragadozók ellen , miknek a vén sasok távollétében különben könnyen áldozataúl esnének. Legjobban szeretik az ollyan sziklákat, mellyek délfelé néznek, mert itt a tojás meleg marad, ha anyja odahagyja is s minthogy olly elzárt sziklát, melly tökéletesen járatlan volna, nem sokat találnak : ennélfogva a sas, ha egyszer kényelmes és biztos helyen fészket rakott, azt minden évben a költés idején ismét elfoglalja, ha pedig elkésnék, bizonyára telepedik benne meg. Hlyen a rohrmoosi szikla, mellyen már felszám óta fészkelnek s most 1881. év marczius havában , mikor ezt irom, ép ismét új lakók foglalták el, mert a régieket a vadászok golyói elejtették. Fiait a sas eleinte gyenge falatokkal, kisebb állatok beleivel, később hússal eteti, mellyet előbb számukra a csontokról leszaggatván , darabokra osztott.—Végre mindenestől adja oda nekik a prédát s azzal azután az aprók úgy végeznek a hogy bírnak. Apa és anya rendesen csak pár másodperczig marad a fészekben s azonban ismas sas par álhatlan idők