Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862
1862-03-20 / 8. szám
121 A szalonkának nagyon gyenge élete van ; egyetlen szem 5-ös sőt 6-os serét is elegendő elejtésére ; esti lesnél azonban mindenesetre jobb a nagyobb serét, mert ez gyorsabban és biztosabban vág s az esti homályban kívánatos, hogy a madár azonnal holtan essék le s ne csak szárnyaltan vágódjék a bokrok közé, hol aztán gyorsan fut és menekszik. Azt egyébiránt, teste mellyik részét találtuk, már a levegőben meg lehet rajta ismerni. Ha a lövés után szárnyait testére szedi s egyet bakáz — akkor holtan vagy halálosan érve esik le. Ha mind a két czombját és lábát lebocsátja : hátgerinczét érte a serét s ha nem is hull le azonnal, nem messze megy s többé nem kél fel. Ha röptét félbeszakítva felemelkedik, párszor körben forog s csak úgy esik le : fejét, szemét, vagy csórját súrolta a serét ; ha csórja van erősen sértve, akkor néha bódúltan rögtön leesik, de a vadász vagy a vizsla közeledésére ismét szárnyra kel és tovább megy. Ha rézsút és röpkedve esik le, szárnyalva van s ekkor a vizsla rögtön utána menjen ám , nehogy térelőnyt nyerve, megmeneküljön. Ha a lövés kissé alant ment s mind a két lábát sérté : nem húz tovább s a ponton , hova leesett, megfogható. Ha a magasan repülő szalonka egyszerre lefelé hanyatlik s bizonyos reszketeg mozdulatokkal és szárnyainak feszes tartásával hull egy darabig, de aztán tovább repül : ez annak a jele, hogy vagy egyik lábát vagy hátulját érte a serét.—Ez esetben még pár száz lépésnyire is elmegy s aztán csendesen ereszkedik le. — A türelmetlen heves vadász vagy azonnal vagy a les végével utána megy s többnyire rosz eredmény nyel, mert a sebzett madár az alacsony bokrok közt tova repdes s jó lövésre nincs alkalom ; míg a nyugodt és megfontoló vadász másnap reggelre hagyja felkeresését s tíz eset közül kilenczben ott találja, hol a múlt este levágódott —vagy holtan, vagy végéhez közel, sőt ha még felkelne is, nappali világosságnál több reménye lehet a sikeres lövéshez. (Folytatjuk.) Vadbika-vadászat Austráliában. (Folytatás.) Jemmy egy ideig oda levén, mikor a tanyára ismét visszatért, jelenté hogy útközben egy nagy gulyát látott, de annyira meg volt rakodva hússal, hogy nem mehetett utánuk megnézni, milly irányba tartanak s magunk is olly igen el voltunk a 1840-ben a p. bodonyi patvariában gyakori vendégünk volt Veres Gyura ; vadászni jártunk vele, vadászat után pedig — mert a bort rendkívül szerette — itattuk öt pajkos fiatalok ; s midőn néha este holt részegnek hittük , másnap hajnalán már hegyenvölgyön túl járt. Volt neki egy talizmánja, mellynek csodatévő eröt tulajdonított s azt követelte, hogy serét nem fog rajta ; fel is dobta gyakran a kis rongycsomót , mi lőttünk is rá , de soha sem találtuk ; míg végre egy pajtásom bevárta, hogy a főidre leessék s ott egészen szétlőtte. Gyura pedig úgy megneheztelte e tricket, hogy azontúl többé felénk se jött. S z e r k.