Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-03-10 / 7. szám

108 gel. — Sőt még a katonalovaknál sem ; mert habár valamennyi jóformán ugyanazon irammal — de a lovasra nézve nagy különbséggel jár. A ki egy századot ügetni látott, okvetlen észre kellett vennie, hogy némelly lovas mozdulatlan ül nyergében, míg másokat a ló minden lépésével hat ujjnyira hány fel. — Már pedig a különbség roppant nagy a katona- s egyéb lovak között ; ez utóbbiakat lovasa kényekedve szerint lovagolja s a lépés egyformaságát senki sem követeli tőle ; míg a katonaló gyakorlatból tudja , hogy sorban kell mennie a többivel s a felerész úgy is menne, ha kantár se volna fején. Többször hallottam a megjegyzést, hogy valamennyi lovar (jockey) egyformán ül a nyeregben. Ez is csak bizonyos mértékben áll, a mennyiben valamennyi egyformán kezdett lovagolni tanulni, midőn t. i. a napi gyakorlatok alkalmával versenylovakon ültek s e lovak rendesen többen együtt végezvén a dolgot, egyformább járásra szoknak, mint a magánosan járók. A versenylovakat, mennyire ezt természetük s a körülmények engedik, mind ugyanazon modorban, hasonló kantáron és zabián lovagolják — s ha együtt mennek, az iram is hasonló. — Mihezképest, kivéve talán hogy némellyiket erősebben kell tartani és megülni mint a másikat, a nyeregben ülés is meglehetősen egyforma lehet. A fiúknak nem szabad úgy lovagolni, a mint szeretnének s a mint ezt eleinte könnyebbnek és kényelmesebbnek tartanák. Kengyelszíjjaikat olly rövidre vonják nekik, a mint ez a legszilárdabb ülésre szükséges ; kantárszáraikat összekötik s így a fiú azt nem foghatja ott, hol maga akarná. Idő jártával s gyakorlat útján megszokják ezt annyira , hogy önmagukra nézve legkényelmesebb mód gyanánt követik azt, mit eleinte csak engedelmességből és utasításból tettek. — Mindez természetesen egymáshoz hasonlóvá teszi a versenylovarok ülését s e hasonlóságot az teszi még szembeötlőbbé, hogy a nézőknek a jockey ülése akkor tűnik fel leginkább, midőn ez a verseny előtt felnyargal. E canterekben a versenylovak meglehetősen ugyanazon modorral futnak s így ha tíz lovar nyargalt is el előttünk, mind a tiznek ülését egyenlőnek néztük , az-az versenylóülésnek s ollyannak, melly első pillanatra mutatta , hogy a lovas versenylovakat szokott lovagolni. Igaz, hogy némellyik kecsesebben üli a lovat, mint a másik ; némellyik szorosabban s erősebben ül nyergében, némellyiknek finomabb gyöngédebb keze van mint a másiknak : de azért valamennyi jockeymódra lovagol. Ennyiben egyenlő az ülésük ; de annak bebizonyítására, hogy a nyeregben ülés nem lehet mindig egyforma, mint a huszárnál — tegyük fel, hogy különböző indulatú , természetű és szokású lovakon négy lovar végzi előttünk a versenyt előző cantert. Látni fogjuk, hogy mind a négy — bár ugyanazt a dolgot teszi, különböző körülmények behatása alatt, különbözően ül ; mert habár a tett magában egy s ugyanaz, de a mód mellyel azt mindenik ló cselekszi, egészen különbözően hat a lovarra nézve s ez kénytelen ülését a ló indulatához , járásához , szokásaihoz, tulajdonságaihoz alkalmazni. Az első lovar kevéssé de szilárdan emelkedik fel kengyelében ; teste bájosan hajlik lovára; feje kissé baloldalt fordúl; kezei jól lenn vannak; könyöke csúcsa teste középpontjához közel s egészen nyugodt, csupán csakkönnyüden irányozva a ló fejét és összetartva lovát ; lábai és lábszárai könnyű helyzetben s még is olly erősen simúlnak a nyeregszárnyhoz, mintha csak oda volnának szögezve. Ezen a lovon körülbelől