Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-07-10 / 19. szám

298 Lake-hez s a borzasztó pusztaság ismét előttem állt. Gyönge voltam, éhes és szurtos a mocsoktól ; a váltakozó fagy és hőség kicserzette bőrömet s elförmeszté arczomat ; összecsapzott hajam és szakálam gubanczosan lógott ide s tova, míg a nyomorú gebe alattam mozdulni alig birt. Elhatároztam tehát hogy egy éjen át mindenesetre megpihenek s miután a mondott helyen ép egy nagy csapat kivándorlott ütött tanyát, hozzájuk akartam csatlakozni s leültem néhány franczia-canadai mellé, kik eleinte semmi különös hajlamot nem tanúsítottak irántam, de midőn utóbbi napjaim történetét elmondám nekik, megkínáltak élelmiszereikkel. Lovam számára azonban nem kaphattam takarmányt, elbocsátottam tehát s láttam nem sokára , mint bátorítja fel az éhség s mint áll a kivándorlottak igavonó marhái közé. Mosolyognom kellett látván, mint hajtják kergetik rendre minden szekértől s tudakozzák tulajdonosát, melly kérdésre azonban volt eszem nem felelni. Szegény állat! az éjen át csak evett azt a mit s más nap hosszú napi utat csikartam ki belőle ; de én egyre gyöngültem s nyugalomért sóvárogtam. Következő hajnalon felébredvén, lovamat olly tökéletes csontváznak találtam, hogy nem minden furdalás nélkül ültem fel reá, de nem volt mit tennem egyebet s este valahára ismét fii és víz közelébe jutottunk. Mindketten végkép ki voltunk merülve, a vízhez már csak tántorogva érkeztünk s hosszat és nagyot iván belőle, szabadon bocsátám lovamat a tudatban, hogy messze úgy sem mehet — s végig dőltem a magas fűben. A kivándorlottaktól kapott kevés eledelt felemésztvén, morzsa ennivalóm sem volt. Másnap reggel újra kilelt a hideg s úgy ültem ott dideregve mint a téli napon kivert kutya, míg arramenő utasok felfedeztek és szekerükbe tettek, hol két napig lázörjöngésben hevertem. De azért felüdültem s miután magunkkal hozott lovam is vette magát, Istenhozzádot mondtam megmentőimnek, Marysvillebe ügettem, a szegény gebét egy dallásért eladtam, kézhez vettem ott hagyott pénzemet, farkas módra faltam s egy palaczk bort saját egészségemre ürítvén ki, harminczhat órát egy húzómban aludtam. A többit tudod s azt is , hol és hogy találkoztunk. Most im itt vagyunk s miután az a hús darab jóformán sültnek látszik, fogjunk a vacsorához." Ettünk , pokróczainkba takarództunk s hajnalig kihevertük a fáradtságot. A legközelebbi aranyásó telep mintegy tizenhat mértföldnyire volt s minthogy jókora készlettel akartunk odaérkezni, útközben szorgalmasan vadásztunk svaiéban lovaink lehetőleg terhelve is voltak szarvashússal, szárnyasokkal s egy szürke medvebocs czombjaival. Lőttünk tömérdek fürjet is ; e jó izü madár sokkal szebb és nagyobb mint az európai ; feje búbját egyetlen hosszú toll ékesíti. A telephez érvén, vadkészletünk nagy keletnek örvendett ; roppant árakon adtuk el mind, de viszont a liszt fontját harmadfél dollárjával s a többit is illy arányban fizettük. Néhány napig itt időztünk s,egy franczia vendéglősnél tűrhetően megéltünk, hol csak a tömérdek kérdezősködés esett alkalmatlanúl, mellyet valódi yankee kandisággal halmoztak elénk : meliyik államból jövünk , mi járatban vagyunk s a többi ; míg végre kitudván, hogy angolok vagyunk, mintegy felvilágosodottan mondák: „Ah tehát idegenek !" Egy este ép a kalandorok egyikének elbeszélését hallgattuk, midőn egy óriási nyugati vadász toppant a szobába s a kért és kapott égett bort egy hajtásra lenyelvén,