Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861
1861-09-20 / 26. szám
407 völgytorkolatok fölött. Látva ; hogy szép napot remélhetünk — elindúltunk, mindenikünk kedvencz vontcsövét vette elé, Chineah egy tartalékpuskát hozott, míg Googooloo, Naga és Hassan hosszú köteleket és rövid lándzsákat vittek, mellyek a felmenetben hegyibotok gyanánt valának szereplendök. — Kis darabon az út nem volt nagyon nehéz, de nem sokára megváltoztatta jellemét s akadályokkal teljessé lön annyira, hogy négykézláb kellett a sima szirtleraezek közt kúsznunk s néha még saruinkat is levetettük, hogy biztosabban kapaszkodhassunk. A vidék rendkívül vad volt s ünnepélyes csend terjedett el körülünk , mellybe csak néha vegyült valamelylyikünknek el-elmordulása, lia egy-egy keskeny sziklafalra vagy kiálló csúcsra nehezebben birt feljutni, mint a többi. A hegyek lejtőin itt ott harmatcseppek rengettek a tenyészeten s a reggeli nap sugaraiban gyémántokként tündököltek. Keserves mászás után egy szirtgerinczen pihenni állapodtunk meg s minthogy én folytonos gyakorlat következtében idomitottabb voltam a többinél, kis darabon előrementem szemügyre veendő a lielyet, melly — a mint felfelé haladtunk — egyre gorombábbá látszott válni. Szemlélgetés közben egyszerre csendes surranást hallok, mit kövecsgördülés követett s nagy meglepetésemre szép hímszarvast pillantok meg ép azon szirtlap alatt, melly mögött én állottam — a mint kinyújtott nyakán felségesen hordott fejével körültekintett. — Nesztelen emeltem arczomhoz fegyveremet s a hegyoldalon csendesen tova ügetőnek épen vállapja mögé czélozva, lőttem. A füst eloszoltával vadamat a földön élettelenül elterülve láttam ; a golyó szivét fúrta át. A dördülésre azonnal előjöttek társaim s nem levén sok veszthető időnk, most csupán kizsigereltük a tizenkét ágii szép agancsárt s pár zsebkendőt kötvén agancsaihoz a keselyük elriasztása végett — visszatértünkig ott hagytuk. Több óráig másztunk azután omló görélyes helyeken, éles szirt tömbeken s tátongó mélységek fölött, anélkül hogy állati életnek legkisebb jelével is találkoznánk, midőn végre Naga figyelmeztetett, hogy a fejünk fölött meredek falként emelkedő szikla benyúló oldalán mozog valami s látcsövem segélyével ott csakugyan egy vadkecskebakot láttam meg, melly alkalmasint falkája őrszeme gyanánt állott a közel fél (ang.) mértföldnyire lévő szirtlapon. Fejével felénk fordúlva mozdulatainkat lesni látszott s így nem kételkedtem, hogy jelenlétünket felfedezte már; mihez képest Googooloo, Naga és Hasszán helyben maradását elrendelve, B. Chineah és én a vadat megkerülendök, n\ozgásunkat rejtő sziklák mögött balra indultunk. Nagy erőfeszítéssel felmásztunk a sziklára , gyakran olly iszonyú meredélyekre kihajló szirtéleken kúszva, hogy letekinteni sem mertünk — s végre roppant munkával sikerült ovatos vadunk fölé jutnunk, melly még mindig a lenn maradottakat vizsgálta, míg hét kecske mögötte gondtalanúl legelte a kurta göndör füvet. — Folyvást szirtek mögött bujkálva, hevély es cserkészet után végre egy különálló sziklaszál mögé kúsztunk, melly a szél ellenében lévő falkától mintegy százhúsz lépésnyire lehetett s miután az előttünk lévő tér természeténél fogva közelebb lopódzhatni már nem reméltünk , elhatároztuk hogy rögtön támadunk. Új kupacsokat rakván fegyvereinkre, B. egy szép bakot vett czélba, én pedig az őrszemet választottam s csaknem egyszerre tüzelvén , mind a kettő elesett. Л második csővel egy nőstényt sebeztem meg, ez azonban tört lábbal menekült; B. szerencsésebb volt, mert máso26*
