Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-28 / 6. szám

92 Kistimah az úttól jobbra fekvő bozótba vezetett, liol állítása szerint gyakorta szokott a tigris elrejtőzve lesen állani s csakugyan is akadánk itt elavult nyomaira.— Később a sziklát mutatá, melly mögül e fenevad pár héttel előbb az egyik póstalegényre rohant, jelekre azonban itt nem találtunk, mik mutatnák, hogy mostanában e helyen megfordúlt volna. Ez valóban olly hely volt, méllyet az indiaiak módjára joggal lehete tigris tanyájának nevezni, mert a sürü bozót közül minden irányban hol meredek sziklák, hol ismét kopár bérczcsúcsok emelkedtek, míg ezek között imitt amott magas törzsökü fák, mint óriások nyúltak az ég felé. Szellőcske se ringatá a léget, egyetlen levél se mozdúlt ; s minthogy a nap még magasan állott a felhőtlen égen — a hőség egyre nyomasztóbbá kezdett válni. — Még lélekzenünk is nehezen esett, mert a levegő a földön kúszó növények kipárolgása s a sűrűben levő virágok nehéz illatával volt terhelve. Mire a tájat már mindenfelé kikémeltem, fáradtságtól egészen csüggedten ismét embereimhez tértem vissza, kiket nem messze az úttól, sürü bokrokban alva találtam. Magam is lefekvém itt pihenni a természetes lúgos árnyában, mellyet két fának mindenféle felfutó növények súlya alatt meggörnyedt ágai képeztek. A csendet s nyugalmat csak néha zavarta egy-egy pávának távoli rikoltása, vagy a szomszéd bokorban kodácsoló vadkakasnak (cocq des jungles) harsány felkiáltása. E szárnyasok átható hangjai azonban megegyeztek a csendes magány s a felséges természet nagyszerű szépségével a rengeteg mélyében, mert ők e sűrűségnek öseredeti lakói, mellyről igen jól mondja Terishta, hogy ott : a halál a patakkal foly ; a méreg a szellővel repül ; a pázsit kegyetlen, mint a kigyófoga s a lég bűzhödt, mint a sárkány lehellete. Nincs ennél igazabb ; veszélyes lázakat rejtenek ezen, a szemnek olly kellemes tájak s a lég meg van mérgezve a növények párolgásától. Pár óráig aludtam. Mire felébredék, a nap már a láthatár szélén volt s felüdülve a hosszas alvás által, miután tájékozásúl körültekinték : a terv kiviteléhez fogtam, mit magam, társaim tudta nélkül akartam véghezvinni. Gondosan megvizsgálván fegyvereimet, miután meggyőződtem arról, hogy vadászaim , kik közül néhányan lesre mentek, a tigrisnek semmi új jelenségeire nem akadtak, kiadtam nekik a parancsot, hogy fegyverem dördülésére Tigyeljenek s ne jöjjenek utánam , míg durranást nem hallottak. Mindaddig nyugton kellett maradniok ; Chinea-, Kistimah-, Googooloo-s a dhobynak pedig megparancsoltam: hogy jőjenek velem s hozzák magukkal tartalék fegyvereimet azon esetre, ha ezekre netán szükségem találna lenni. Ezután olly helyre érkezvén, honnét a mélyutat egészen át lehete látni, mindeniküket egy-egy fának tetejére küldém. Kistimah kért ugyan, hogy magam mellé vegyem őt, minthogy a mint mondá? a tigris legtöbbnyire hátúiról támad, de tartva attól, nehogy ketten levén őt elriasszuk : ebbe nem egyeztem. A nap már ép lenyugvóban volt, mikor az út mélyedéséhez lassú léptekkel közeledtem s bár egészen nyugodt s eléggé izgatlan valék : mégis több és több hideg verejték cseppet érezék homlokomon, a mint a helyre jutottam, hol annyi áldozat