Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-28 / 6. szám

86 г Vadâszrajzok. Havas Sándortól. Ш. (Folytatás.) A Bánpatak jobb oldalától Gömörmegye széléig és a Sajó folyamán túl végig azon az egész területen, mellyet a Szuha, Boldva és Rakacza folyók, mielőtt ezeket a Sajó befogadná, meg annyi háromszögre hasítanak, azon éjszakkeletről délre vonuló hegysorig, melly a „Szárazvölgy" egyik falát képezve, Torna- és Abaujmegyék közé Szent-Jakabnál keskeny ék gyanánt szögellik — mindenütt apróbb, délre mindinkább alább szálló s nagyrészt még gyönyörű erdőkkel borított hegyek és kisebb magaslatok bocsátkoznak a nevezett folyók keskeny völgyeire, mik ezen hegyvidéknek egyetlen sík téréi. Mindezen szép völgy Szent-Péter, Múcsony, Edelény és Szirák alatt végre egy félkör alakú nagyobb térségre nyílik, melly lefelé mindinkább tágulván, Arnóthnál és a két Zsolcza közt észrevétlenül az alföldi nagy síkkal olvad össze. Itt tehát, hol hegy, völgy, erdő és szántóföld, cserje, szőlő, kaszáló és folyam egymást vagy 20 G mértföldnyi területen kellemesen fölváltja, kisebb ugyan de ép olly változatos vadálladékkal biró vadonyokkal találkozunk s méltán kérdezhetjük olva- ^ sóinkat Johnsonnal, az angolok kedves költőjével — csöppet sem törődve ennek éles kifakadásaival, miket sportkedvelő honosai s az egész vadászközönség ellen intézett : Say shall we wind Along the streams ? or walk the smiling mead ? Or court the forest glades ? or wander wild Among the wawing harvests ? or ascend While radiant summer opens all its pride Thy hill delightful Sheen ? Menjünk sorban s csoportozzuk hátralévő előadásunkat a tér különböző viszonyaihoz. Mi először a Bánvölgye és a Sajó közti hegyvidéket illeti, ez mint emlitém a térképeken nógrádi hegységnek neveztetik ; talán azért, mert ezen apróbb önálló hegyek nemcsak külsőleg hasonlítnak a nógrádi terület hullámszerűen szakadozott felszinéhez, minek Gömör alsó részén s Borsodnak ezen tájain folytatását szemléljük, hanem lakosai is ugyanazon ősmagyar palócz eredetűek, kiknek elődei a magyar sereg vadászcsatárjai voltak, annak mindig a hegyeken áthatoló s utat törő előhadát képezték, e közt egyszersmind vadászattal is örömest foglalkoztak s e miatt a szlávoktól polowec=rvadászoknak neveztettek, mely név aztán magyarítva palóczra változott át. E vidék tehát történelmi alapon a „vadászok honának" neveztethetnék s meg is illeté azt méltán e czim akkor, mikor itt még vadkanok, medvék, jávorszarvasok és hiúzok tanyáztak — azonban most már a hajdani erdő vadonnak legalább fele szántásvetés alá vétetett, a nagy vadonyok folytonossága rég megszakadt, úgy hogy az özvad is, a kiterjedtebb erdőkörök kedvelője, a szomszéd Bikkböl már csak gyéren vetődik ide, állandóul pedig tudtomra még a legnagyobb erdőfoltokban sem honol. Ennek oka tán