Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-11-30 / 33. szám

518 _ ket, mint ama reggeli és esti evezések, mellyeket egyletünk kisebb nagyobb bajéival olly kényelmesen létesíthettünk? s nem élénkítik-e már is a szőke szép Dunát — még bár csekély számú de kecsesen délczeg sajkáink, veres inges evezőikkel? s nem nyújt-e a Duna partján sétálóknak festői látványt, midőn e könnyű sajkák — mindannyi veres pontjaikkal — a füstölgő győzösöket kerülgetik, majd látszólag elbukva a hatalmas keréktől felkorbácsolt hullámok közt, majd ezekből ismét büszkén kiemelkedve s könnyűden suhanva el a lánczbid óriási oszlopai mellett? s midőn a város falai közt a nyári nap hevétől menhelyet, a Rákos pora miatt ruganyos léget, a zsúfolásig telt fagyiaidában ülőhelyet nem találunk — mi lehetne kellemesbb, mint a nagy folyam tükörén kis sajkában ringva — enyhülést, erőt, új életet szívni a lengő esti szellőben s a város porától, zajától mentve lesni, mint tűnnek el a budai hegyek tetőiről is az alkonyodó nap utolsó sugarai ; mint lesz homályosabb fokonként a nyugati láthatár ; mint gyúlnak ki egymásután fenn az est csillagai, lenn a két testvérváros lámpavilágai, hosszú hosszú sorokban. — S ha illyenkor Pest bájos úrhölgyei is részt vettek a kfrándulásban (mi, köszönettel említve, gyakran megtörtént,) akkor a csolnakunkban mosolygó csillagfény feledteté a fenn ragyogót; ajkaikról felzengett az igaz magyar szívvel átérzett nemzeti dal s mi e varázskörnyezetnek csak emlékére is azt valljuk, hogy a Dunán töltött hajósegyleti estéknél kedélyesebb, élvezetesebb órák alig lehetnek. Nyáron át a Duna rendkívüli magas vízállása (8—10 láb a rendes nyári vízállás fölött) nebezité s nagyon fárasztóvá tette a folyam elleni evezést ; voltak egyes napok, midőn az egyletnek csak leggyorsabb legkönnyebb hajói (Anna-Clarisse, Nádasdy) mérkőzhettek a Duna rohanó árjával, míg többi csolnakaink épen nem, vagy csak az evezők rendkívüli erőfeszítésével haladhattak víz ellen. — Nyár folytán tehát nagyobb kirándulásokat nem létesíthettünk, kivéve midőn néhányan egyletünk tisztelt elnökét, szives meghívására, „Üstökös" nevü négy evezős és vitorlás szervezetű hajónkon csicsói kastélyában a Csalóközön meglátogattuk, s néhány ott töltött kedves emlékű nap után visszaindultunk.—A gonyöi állomáshoz érve hajónkat felcsornáztuk *); hatalmas E. E. N.**) süvöltött s mi a malmok mellett elhaladva a tág Dunán valánk, hol a szél vitorláinkat kedvezően dagasztva, öt óranegyed alatt értük el Komáromot. Az éjt itt töltvén , reggeli 4 órakor ismét kibontok vitorláinkat s az eleinte kedvező széllel vigan haladva, majd a délben erösbödöttel egy ideig daczolva, végre be kellett vonni a vitorlákat s evezéshez fogtunk, mi az erős széllel szemben fárasztó munka volt s így csak lassan haladbatánk. Mindamellett, bár Esztergomban két órát töltöttünk, d. u. 4 órakor újra megláttuk a Margitsziget lombos sudarait s Budapest mosolygó parti házsorát. A hosszú szárazság folytán ősszel a vízállás sekélyedvén s a nap heve is szűnvén : egyletünknek néhány még Pesten tartózkodó s az evezéshez már mintegy idomított tagja, nagyobb kirándulásokra is vállalkozott. így, voltunk Promontorban, hova lefelé kényelmesen evezve 45 perez — míg vissza víz ellen 1 óra 50 perez alatt *) Aufgetakelt. **) Észak-észak nyugati szél.