Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-10-20 / 29. szám

463 egy West Australian és Ellerdaletől származott egyévesért. Illy vételekkel természetesen a legjobb ménesek egyikének lesz majd urává. A magán életben Towneley ezredes köztisztelet tárgya s bár kissé visszavonúló modorú, de tökéletesen mivelt nemes lelkű egyén, ki a korral halad s minden szép, jó és hasznos vállalat buzgó pártfogója. Zergevadászatok, i. Az Ari hegyeken. (Folytatás.) Vasárnap augustus 11-ke nehéz egy nap volt. Hogy a kis Ariról a nagy Arira átjussunk, vagy St. Johannak kellett rosz utakon nagyot kerülni, vagy a hegység legmagasabb csúcsán a Tappen-Karon kelni át. — Az utóbbit választók s reggeli hat órakor megindúltunk. Három órán át szép zuhogó patak szélén meredek ösvényen mentünk fel, aztán fennsíkra értünk, hol havasi rózsák törpe henyefenyőkkel s virágkoszorús szirtekkel váltakoztak — innen ismét egy 6000 láb magasságban lévő nagy zöld tóhoz, mellynek körülete órajárásnyi, feneke eddig eléretlen. Kopár sziklák egy oldalról, havasi növényzetű zöld mezőség más felöl s rajta vagy száz csengős kancza és csikó, a háttérben pedig fatörzsekből összeütött kunyhó : mind ez festői látványt nyújtott. A vidék pórnépe t. i. a jó legelőre idehozza sitt tartjajúliustól September közepéig lovait, néha-néha utánuk lát s egyúttal a kúnybóbeli csikósnál— ki mellékkeresetül pálinkát mér—jól becsíp és így megy aztán este haza lea meredek ösvényeken, de azért szerencsétlen esetről nincs emlékezés — il y a un Dieu pour les ivrognes. Pihenés után másfél órán át ismét meredeket kellett másznunk, a csúcsra felérve azonban a legpompásabb látványok egyike nyílt előttünk. — A nóriai havasok egész láncza tizenegy Gletscherrel s ezek közt a Grossglocknerrel, a legszebb verőfénytől világositva terült el előttünk — csak egyes rovátkos szirtekről függtek tépett felleg foszlányok; a tekintet mélyen nyúlt le feketezöld völgyekbe, mellyekböl házak és templomtornyok kis veres pontok gyanánt világiottak fel, a tiszta erős havasi légbe. Ki kételkednék, hogy e nagyszerű természetben csupa ép és egészséges nép éljen — az erdész azonban kiábrándított. Evek előtt lelkiismeretlen vadászok vagy utasok gonosz kór csiráit binték el e csendes völgyekben s most az egész nemzedék másodlagos bajban sínlik ; egyetlen egészséges család sem található, a nagy városok átka e szegény hegylakókat is üldözi. Orvos alig van, de tanácsát sem kérik s a nyomorú nép apáról fiúra sínlik. Most már lefelé mentünk — majdnem annyi bajjal mint felfelé s a nap borzasztóan tűzött ki a kopár hegyoldalra. Innunk se volt mit s ím két órai menettel az első kunyhóhoz értünk. Megrohantuk, de ajtaja zárva voll ; néhány kecske legelt közelében s mi arra az eszmére jöttünk, hogy egyet megfejjünk. — A társaság legifjabb tagja a nyáj után indúlt, de ez fölebb és fölebb menekült, gr. G. életveszéllyel utána,