Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-10-10 / 28. szám

446 szélben át ne hiiljünk. Kis alakú látcső s erős zsebbeli kés nélkülözhetlen. Nem épen kicsiny palacz hideg theával — a szomjat ez jobban oltja, mint bármely más ital — meleg felöltő vagy plaid s a fegyver : ezeket a hordár viszi fel. A hegyi bot kezelése sajátszerű mesterség; nélküle több hely járhatlan s a ki jól tud vele bánni, az — kivált lemenet, testének súlyát csaknem egyenlő arányban osztja el lábai és karjai közt. Meredek helyen lejövet az ember a botot hátuljához támasztja, teste egész súlyával rá nehezedik s előre tartott lábakkal sebesen csúszik lefelé, miközben a bőrnadrág tartóssága természetesen kemény próbát áll ki. Első vadásznap, péntek. Kamböcki hajtás. Egy hógörgeteg maradványánál , félig olvadt s szirt- és fadarabokkal vegyült hóhalom mellett elhaladva, őserdőben s óriási dőlt fákon keresztül, mellyek a sziklák közt korhadnak el, mentünk egy keskeny öbölben felfelé ; álláspontom az erdő végén volt, bol a henyefenyők kezdődnek. E bokor három négy lábnál ritkán magasabb fenyöfaj s olly sürü, hogy majdnem lehetlen áthatolni rajta ; kedvencz tanyája a zergének s olly SZÍVÓS, hogy a legsúlyosabb ember legkisebb ágán is mint egy kötélén tartózkodhatik. — Álláspontom a legalsóbbak egyike s egy sziklatömb mögött volt, mi szükséges óvatossági szabály, mert a többi vadász alig ment száz lépésnyire fölebb, midőn a gö rély omlani kezdett s nehéz kövek repültek ívhajlásokban fejem fölött. Esni kezdett, alattam sürü felhőtömeg hevert, mellyből a magas fák sudarai furcsán ütötték fel csúcsaikat. Egy órával később eldördült a jellövés, melly a pár órányira lévő bajtóknak a hajtás megkezdésére ád jelt; ez előtt egy vadásznak sem szabad lőni. Két óra múlva, midőn a hajtók közeledtek, több lövés hangzott; mint később kitűnt, csupa hibázás, csak lenn a legalsó álláson volt egy erős zergebak sebezve.— En csak egy barna hegyi nyúlat láttam , de nem lőhettem. — A sebezett bakot sem lehetett fellelni; átalában ritkán kapható meg a sebzett zerge , mert rendszerint hozzaférhetlen helyekre veszi magát s vérebet itt használni nem lehet — mert vezetéken ez a vadászt a mászásban gátolná, szabadon bocsátva pedig vagy lebuknék vagy a zerge ölné meg, melly éles kampóival az eb hasát azonnal felszakítja. Második vadásznap, szombat. Kraxeni hajtás. A hajtók hajnali három órakor, mi csak hatkor indúltunk ; az idő derült volt s az öböl, hol a vadászok voltak felállítandók, olly közelinek s barátságosnak tíínt fel, mintha csak sétálnunk kellene oda; de midőn két órai mászás után a forrásnál pihentünk meg, mellynek pompás s legjobb fagylaltként izlő vize egy kinyúló sziklából ömlött ki — még az öböl elejére sem értünk s 10 óra lett belőle, mire a legmagasabb helyre rendelt vadász álláspontjára ért. Az én állásom fenyökoronázott magas szirt volt ; begöngyöltem itt magamat plaidembe s aludtam míg a jellövés eldördült ; mire felébredtem, felhötrónján ülő Jupiterként találtam magamat a szirten, melly alattam sürü szürke s az egész vidéken elterjedő felhőbe volt burkolva, csak itt ott merültek fel egyes sziklacsúcsok s már a vadászat meghiúsulásától kezdtem tartani ; de ím egyszerre szél keletkezett, a felhőtömeg mozogni kezdett, minduntalan egy egy sziklafal vagy fenyös folt lön láthatóvá — s nagy hirtelen bárom fakó zerge iramlott egy vigályoson át, aztán ismét kettő, fenn egy egész falka fülelt, a meredek szirtek megnépesültek,