Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-10-10 / 28. szám

447 ötvennél több zerge volt a hajtásban. Közelebb és közelebb jöttek, a legelsők s legbátrabbak a vadászvonalba kerültek, négy vagy öt lövés dördült — a szél ekkor hirtelen fordult s az öbölbe szolgált, és a zergék hihetlen szökésekkel repültek vissza oda a honnan jöttek — szelet fogtak. A zerge t. i. roszúl lát és hall, de szimatolása rendkivüli ; ha egyszer szelet fogott, a hajtók nem képesek többé előre űzni. — így e szerencsétlen szélroham is meghiúsitá a szép hajtást; eredménye mindössze egy zerge elejtése s kettőnek megsebzése lön. (Folytatjuk. A Neilgherry hegyek közt. in. (Folytatás.) Soha olly víg társaságot, minő nálam a vén Shekarry lakában gyülekezett össze, megülni K. régi bajtársunk előléptetésének ünnepét. A katonák és tengerészek közt különben is meghitt pajtássági szellem uralkodik , melly a társadalom egyéb osztályainál nem található : hátha a katonák ezenkívül még sportsmanek is ! Asztalunk anglo-indián inyéncz-falatokkal volt rakva, a poharak gyorsan ürültek és teltek, toasztokat ittunk, dalokat énekeltünk s a jó kedv tetőfokra hágott. A vigak legvigabbika Wedderburn skót gyalogtiszt volt, ki méltán a legjobb lövő hírnevében állott s mindnyájunk osztatlan szeretetét bírta és érdemelte, mert nyílt s csordultig jósággal telt kedélye azon boldog emberek egyikévé tette őt, kiknek egész élete csupa verőfény, melly környezetére is jótékony meleget és világot vet. Vidám hangjának dallama s ragyogó fekete szemének sugarai most is az egész társaságot lelkesiték; sőt talán soha sem volt csapongóbb kedélyzetben, mint ez alkalommal, midőn — utolszor láttuk öt. Hajnali szürkület derengett a keleti égen, midőn a társaság szétoszolt. Alig pár órai pihenésemből Chineah keltett fel a hírrel, hogy egy Curumber van itt, ki tegnap a Moyaar folyamba ömlő pataknál, a Koondah lábjától három mértföldnyire, nagy elefántfalkát látott. Wedderburn, kinek e hírt szintén megvitték, nem sokára szobámba toppant s abban állapodtunk meg, hogy ö a Seegur mentében lefelé haladva keletnek fog tartani, én pedig Coonorba s onnan Guzelhulliba megyek , hol harmadnapra találkozandunk, ez lévén a legjobb vadásztér, mert az elefántoknak — akár az erdőségekbe, akár a Ballyrungam hegyek felé menjenek — erre kell átvonúlniok. Chineabt, Googooloot és a Gooroot egy lovásszal s a vadászkészülékkel, két Cooliet pedig élelmi szerekkel előre küldvén, négy öt óra múlva magam is lóra ültem s napáldoztakor a folyam partján utóiértem őket. Az éjt a Metropolliam bungalowban töltöttük, hol a falu elöljárójának meghagytam, rendelne számunkra dereglyét ; czélom az lévén, bogy a Bowani folyamon, ennek egész a Moyaarrel összeömléseig lemenjünk. Másnap hajnalán sajátszerű hajónkba ültünk, melly nem volt egyéb, mint bambuszból font s nyers bivalybörökkel bélelt teknő alakú kosár; átmérője tizennégy láb,