Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-08-10 / 22. szám

348 lebegő öltönyét valamelly lovasnak, ki megeresztett kantárszárral mint tüzes meteor repül el mellette; vagy a szilaj ménes vad rohamait, mellyet pajzán csikók s tüzes mének szeszélyes ívszökésekkel rajongnak körül. Itt e magányban a csikós a király; szabadon szívja a tiszta, szép magyar levegőt s gond nélkül, nem aggódva a világ terhén, barangol mint igazi puszta fia regtől estig, esttől reggelig a bájos , virágos rónán. S ha reggel végig száguld a síkon, midőn a nap első sugarai az éj ködéit kezdik eloszlatni, akkor megvarázsolt szemeinek a djinek ama felséges légtüneteket emelik, mellyek neki, mint afrikai testvérének legszebb koltöi ömledezéseire nyújtanak anyagot. Az emberek lakait, a városokat s palotákat megvetik. Legkedvesebb lakfödelük az ég boltozata, legszerettebb lakásuk a nyereg paripáik hátán , mellyröl bátran elmondhatnék, hogy ott születnek s ott nőnek fel. Leggyengébb korukban már lóra ülnek s annak vezetését megtanulván, bőszült lovaglásuk minden veszélyével daczolnak. Ha a gyermek vágtatni tud s a ló minden szökéseit , a nélkül hogy leesnék, megállja, akkor apja túlboldog s zajosan hirdeti örömét mondván fiának : Ember nagy (vagy). A csikós öltözete nem ama festői nemzeti öltöny, mellyet Magyarország sok vidékén a parasztok s kisebb polgárok viselnek s melly csekély módosításokkal egész Európában a huszárok egyenruháját képezi ; pásztoraink nagyon feszesen éreznék magukat e szük ruhában. Az ö mezük tág mellényből, (Wamms !) széles, lebegő nadrágból , ( Beinkleider ! ) nagy sarkantyúval ellátott csizmából, széles peremű, (?) szalagos nemez kalapból s vállain aranynyal hímzett dolmánból áll, mit hosszú haj s a lelógó magyaros bajúsz egészít ki. Fegy verők a dzsida, karabély, pisztoly az övben sa lasso, melly utóbbit a Gauchos-k ügyességével nem csak lovaik elfogására, de az elleneikkeli harczban is használják. Ha jő a tél, ha a Kárpátok völgyeit s lejtőit hóval tölti be s a farkasok csapatai dél felé a pusztákra kezdenek költözködni, hogy ott zsákmányt s leginkább lóhúst, melly iránt, mint tudva van, különös szeretettel viseltetnek—keressenek : akkor a csikós ügyességét mint vadász is tanúsítja. E vadászatokhoz módnélkül nagy számban seregeinek össze s illyenkor a legelökelöbb nemesek és mágnások is összegyűlnek vadászszemélyzetökkel s egész kíséretökkel, melly lovagias társasághoz nem ritkán bájos és bátor amazonok is csatlakoznak, osztván egykint fáradalmait s daczolván veszélyeivel e küzdelmeknek. Mert vadászatnak ej áratokat nem nevezhetjük—ezek valódi katonai expeditiók, mik számos, veszedelmes s ép olly eszélyes, mint vad ellenségre irányozvák, melly gyorsaságban s kitartásban minden egyéb vadat felülmúl. A csikósok stratégiája — mert ök vezérlik a mozdulatokat — a nagy hadimesterek gonddal s értelmesen kiszámított combinátióival egy színvonalon áll s a czél itt nem az , hogy korlátok közé zárt sörök ügyelete alatt álló lovaikat a rablóktól megóvják, hanem, hogy ezeknek visszavonúlási útját elzárván, őket a vadászok mindinkább szükülő körébe zárják s végre tömegben tönkre tegyék.