Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-08-10 / 22. szám

349 Az orosz- és lengyelországi rengetegekből rontván elő, csak a Kárpátok lánczolatát keli e vérengző fenevadaknak áthaladniok, hogy innét éjjel nappal útjokat folytatván, a puszták széleit elérjék, hol illyenkor a ménesek a legelőkön gyűlnek össze. (Azaz hogy télen, mikor a legelőket hó fedi). Hogy érkeztökkor kis ideig a farkasokat fentartóztatván, időt nyerjenek előkészületeik megtételére : e czélból egyes , vén, hasznavehetlen lovakat hosszú köteleken a legelők körül ki szoktak pányvázni, bár e mellett sem sok időt nyernek, mert az éhes farkasok prédájukkal igen hamar végeznek. Ezalatt azonban az ellenkező oldalról már nagy lovas csapatok közelednek, mellyek több szakaszba oszolván, az illető ponton egyesülnek, hogy így e telhetetlen falók seregének zömét, melly az első zsakmánynyal be nem elégedve, már is friss falatokat keres, bekeríthessék. Illyenkor azután, bár miként iparkodjék is a rablók serege menekülni, mind hiába ; mert a vadászok azt csakhamar kétsoros körbe szorítják. Az első sort a csikósok képezik, nyergeikhez kötve vezetvén termetes komondoraikat, mellyek csaknem olly vad tekintetüek, mint maguk a farkasok s nyakuk körül szögekkel kivert örvvel vannak ellátva. A második sorban a mágnások, hölgyek, nemesek és peczéreik állanak. E két eleven, központosított fal, lassan , de biztosan közeledik a hamúszinü, félelmes fenevadakhoz. Egyszerre azonban megszólal a trombita, mellynek minden oldalról hasonlók felelnek s a lakomázókat elég udvariatlanúl élvezetökben zavarják. A megrémített farkasok elleneiket minden oldalról megszimatolják s ijedségükben borzasztó vonítást visznek véghez, mert éhségük némileg csillapítva levén, vitézségük és vadságuk is oda van. Megkísérlik a szökést, de zárt csapatjokban támadóik olly vérengzést visznek véghez, melly néha órákig tart. A lovak tiporják őket; a szelindekek megfojtják a sebesülteket. Az erösebb farkasok s a nőstények farkasdjaikkal a szélsőig ingerülve, minden módon át akarnak törni a sorokon; kétségbe esetten vínak s mardossák az ebeket, lovakat; de a kopja, puska és pisztoly kiszolgáltatják nekik az igazságot s könnyen elbánnak velők. A harczolók között nem legkevésbbé vakmerők a hölgyek, kik jártasan forgatván dzsidáikat, lovaikat erélylyel s ügyesen hajhászszák s átfúrják a kiéhezett csavargókat. Jaj azonban a lovasnak, ki nyergéből kiesik vagy kinek lova a dühös farkasok tömegébe bukik. Valóban szép és férfias sport a farkasvadászat a magyarhoni pusztákon : a reszkető nyúlnak s félénk őznek üldözése ezzel ki nem állja a hasonlatot. — Itt mintegy eltompulunk a könnyű, kevéssé fárasztó élvezetben ; ott fegyverzett , hatalmas ellennel küzdünk. E mészárlás ellenség hia miatt nemsokára megszűnik ugyan, de azonnal ismét másutt s más alakban kezdődik : a kerítésekben ugyanis, hova e fenevadak még a csikósok érkezte előtt szép számmal rejtőztek. A nemes kanczák s az erős, tüzes mének elleneiket itt harsány, kihívó nyerítéssel s hatalmas rúgásokkal fogadják.