Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-07-20 / 20. szám

319 E száraz ágak tartósan vannak egybefonva s elmondjuk miként illesztik azokat az építész kócsagok egymásba olly szilárdon , hogy ne csak viselendő terhüket bírják meg, de a szél minden bántalmának is ellentállhassanak. A fészek helyéül valamelly ketté vált erösebb ágnak villáját szemelvén ki, erre előbb sövény módjára összefont alapot építenek s ezt lábaikkal megtiporják , hogy jól megülepedjék; azután mindenfelől oldatokat emelnek kisebb ágakból, mellyeknek vastagabb végét ki — a vékonyabbat befelé helyezvén, apró hajtásaikat csőreikkel egymásba kunkorítják. Hogy az építmény gömbölyded alakú legyen, az egyik bele ül s mindenfelé forgolódik basán ; míg a másik csőrével az ágacskákat hol külebb igazítja, hol egészen kiveszi s alkalmasabbakkal helyettesíti. A munka gyorsan halad, mert a kócsag sem a lyukakat be nem tömi, sem az egyéb nyílásokat be nem vakolja, sem mohával, lágy füvekkel, pelyhekkel fészkét ki nem béleli mint más madarak ; a kócsag egyátalán nem sybarita. Míg e munkálat foly, ritkán esik, hogy hím és nőstény együtt mennének élelmet keresni; az egész kócsagosban rendkívüli a mozgalom, a munkálkodás; a munkások egy perczet sem henyélnek el s a mint az egyik építkezési anyaggal terhelten megérkezik, a másik azonnal új keresésre indúl ; a harczias tüzet, a veszekedő hangulatot szünet nélküli tevékenység váltja fel, melly ugyan a kócsagnak nem sajátsága s azt most nemis egyéb , mint a bekövetkező atyai és anyai örömek vágya gerjeszti. De csakugyan is, alig hogy a fészek elkészült, a nőstény komoly tekintetet kezd ölteni ; míg azután egy ideig mozdúlatlanúl állván fészke mellett, melly nem sokára bölcsővé fog változni, lassan bele ül, magát lehető kényelembe helyezi s csőrével az ágakat még egyszer eligazítja, hogy ne sértsék, ne alkalmatlankodjanak neki. Azután rövid vártatva megtojja első tojását, mellyet nemsokára két vagy három más , több azonban soha sem követ. Nem ritkán mindössze csak hármat tojik. Tojása akkor mint a pulykáé, két csúcsa majdnem egyforma idomú, színe halovány , homályos zöld s héja olly erős, hogy a hímnek is megbírja súlyát s a nőstény alatt sem törik el, melly gyakran tipegve tojásira lép, mielőtt rájuk ülne. Az új nemzedék ezen első időszakában sok veszélynek van kitéve : ha például a szél az ágak csúcsára rakott fészket hányja veti, akkor a kotló kócsag, nem levén képes tojásain maradni, erösebb ágra kénytelen menekülni s ezalatt az őrizet nélkül maradt tojások az ide-oda inogó fészekben vagy egymást zúzzák össze, vagy kiesnek belőle s a földre hiillanak. Ha pedig szép csendes időben a kócsagosban mély nyúgalom uralkodik, midőn annak lakói vagy élelmök utána járnak, vagy tojásaikon ülnek, gyakorta már meszszíről jelentkezik ezerszeres krá! krá! kiáltásokkal; vagy néha váratlanéi is megjelenik a fekete rablók egész serege, melly pillanat alatt az egész kócsagost ellepi. A kócsagok sem röstek s a mint a veszélyt érzik, rögtön felriadnak valamenynyen ; kinyújtják nyakukat, fenyegetve tátják szét hosszú csőreiket, felborzasztják tollaikat s készülnek a legbátrabb ellenállásra. A hollókkal azonban meggyülik a bajuk , mert azok, tudván , hogy nyilt csatában nem bírnának a kócsagok vitéz seregével : a legsajátszerübb cselekhez folyamodnak , csak hogy a fészkekben levő tojá-