Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-07-20 / 20. szám

318 cap. XVIII. 23. ezt mondja : Goov déçmâtmv о /uv ntllmç, coantn tiQtj lav . . . azaz , a kócsagok nemében a szürke legtöbb bajjal s legnehezebben párzik. Plinius még tovább megy s maga is tesz hozzá valamit, lib X. 60. ezt állítván: Ardeolarum tria genera : leucon, asterias , peiios. Hi in coitu anguntur, mares quidem , cum vociféra tu, sanguinem etiam ex oculis profundunt ; nec minus aegrc pariunt gravidae. Pellus non sine modestia cubât et coit : clangit enim , et sanguinem, ut aiunt, emittit coiens , parit quoque incommode et cum dolore. Belon du Mans nem csak azt ismétli, mit Plinius prózában mond, dc 1557 ben Guillome Cavelbitnál , 10 évre szóló királyi szabadalommal megjelent könyvében a kócsagról meg a következő verseket is írja : Que le H 'i'on soit vyande royalle Chacun le sait : luy ioinct à sa partie Saigne des yeux : qui monstre my partie Estre en douleur la luxure orde et sâle. E könyv képekkel van díszítve s minden madárnak nemcsak arczképét, (pourtraict), de versbe szedett, legendaszerü leírását is tartalmazza. A fennidézetteknek azonban egy szava sem igaz , inert bár a kócsag párzásánál talán ügyetlen is : mindemellett csak az ösztön legegyszerűbb szabályait követi, a nélkül, hogy bárminő , a természet rendét megszegő jelenség mutatkoznék. Számtalan s gyakorta igen élénk, sokáig tartó veszekedések után a párok csapatokba alakúinak, mellyekböl a celibatusnak áldozókat irgalom nélkül kizárják s e veszekedéseket azután az egyes csapatok közt valóságos hadjáratok követik, nem többé a féltékenység vagy számosabb ivadék reményétől előidézve , hanem sokkal nemtelenebb okból, csupa lustaságból s kenyérirígységböl, melly alkalmaknál hímjeiket a nőstények minden módon s csodálatos buzgalommal segítik. A fészkek, mellyek az ecury-i fák tetején függenek — a mennyiben megszámlálhatok— megközelítik a százkilenczvenet. Midőn a kócsagok költő helyeikre visszatérnek, mindenik azon van, hogy minélelöbb kész fészket leljen. Az egész kócsagos pillanat alatt el van lepve, az első érkezők nyílgyorsan repülnek s foglalják el a legrégibb fészkeket, nüg a többi a hol helyet talál oda telepedik. Csőrvágásokkal és szúrásokkal mindenik fészket szerez magának, átalános harcz foly, haragos vagy fájdalmas kiáltások, mint a győzelem vagy vereség kitörései hangzanak egyszerre mindenfelől, a különben olly csendes tájon. Itt egy hím megfészkelte s elzárta magát valainelly régi nagy fészekben, míg nősténye annak nyilásait őrzi ; amott 10—12 pár kiáltva küzd a még cl nem foglalt helyekért s csak kevesen vonulnak kapzsiság nélkül a kevésbbé kapós tanyákba, míg végre, mint mindenben s mindenütt, az erősek és ügyesek czélt érnek, a többi pedig kényszerül magának új fészket építeni. Az építéshez szükséges anyagot nem messze kell keresniek ; letört s a földön heverő, vagy még a fákon függő száraz ágakból áll az, melly ágakat, hogy a fáradságot kíméljék, gyakorta egyenként szomszédaik fészkeiből orozzák el, mi azonban nem mindig sikerül, mert a meglopott a tolvajt csakhamar figyelmezteti éles csőrével az idegen vagyon sérthetlenségére.